Csodás, luxus sport autójából a jóképű férfi kiszállt,
De a rám vetített mosolyából éreztem valami hiányt.
Eszembe villant egy réges régi kis motor emlékképe,
Fiatalságomnak igaz, boldog, de elmúlt szép emléke.

Bókokkal, hízelgő, szép szavakkal a férfi elhalmozott,
Hiú lelkem mindezt hallva már-már majd elkárhozott.
De tudatalattimban kísértett élénken minden régi szó,
Amiket naivan hittem akkor, s hittem, élni nagyon jó.

Kit csúnyán becsaptak, hazugságokkal áltattak évekig,
Az új partnerét már gyanakvó nyugtalansággal kémleli.
A régi motorost feledni talán én már soha nem fogom,
Álmaimban velem van ő, de megtalálni sosem tudom.

Pedig megkérdezném tőle, a sok hazugság mire kellett?
Nem tudok már hinni, bízni benne, sem más emberben.
Múltam sötét felhője megmérgezett egy új kapcsolatot,
Csak ülök, és gondolkodok, ki is vagyok, mi is vagyok...