Néztem a szemed, melynek csillogása lelkemig hatolt. Éreztem, ahogy a vágy szikrája újra és újra tüzet csiholt testem minden apró rejtekén. Szemed tükrében ott lebegett a mindent elsöprő szenvedély
Kívántalak, ahogyan férfi nőt még nem kívánt soha! Kívántalak, ahogyan soha senkit még… Eltűnt mellőlem a jelen, s a múlt minden kételye, és ostoba félreértése a semmibe hullt. Nem láttam a tegnapot, ...mert nem akartam látni! És nem láttam a holnapot, mert csak egyedül Te voltál ott, Te, a kedves, az egyetlen, aki lelkem legrejtettebb zugában talált magának örök otthont, felfordítva nyugodt, megszokott világomat, feledve a józan észt,
felcsiholva bennem a legvadabb vágyat és legforróbb szenvedélyt.
Remegő ujjaimmal végig simítottam hajad. …Tétova mozdulatok.. Mosolyogva néztem kipirult arcodat. Pilláid lecsukódtak, ajkad kiinyilt, s szád a számra tapadt, fogadva szenvedélyes csókomat. Éreztem, ahogy zihálva kapkodtad a levegőt. Kezeid vándorútra indultak nyakam körül, egyre szorosabban simulva testeddel… testemhez.
Lágy csókokkal borítottam forró ajkad, de mohón követelted, hogy még többet, sokkal többet adjak! Melleid gyönyörű halmai átsütöttek blúzod szövetén, és akartad! Ahogyan én is akartam, hogy beléjük temetve arcomat égessenek! Azt sem bántam, ha te vagy az örök kárhozat!
Két karom bilincsként ölelt, hogy mozdulatlanságra ítélve tűrd, amint szám egyre lejjebb haladva a gyönyörök rejtett zugaiban kutat. Majd visszatérve szádra újabb csókokkal némítottam gyönyörtől felszakadni készülő sikolyodat. A vér…az éltető erő, agyamból kiindulva lüktetve járta végig testemet, hogy testeden megtalálja mindazt a helyet, amelyet érintve, egyszerre érjem el a tüzes poklot, s az őrjítő mennyet.
A vágy újra, és újra elemei erővel tört fel! S Te húztál magadhoz, szorítottál. Az enyém, csak az enyém voltál! Velem eggyé forrva belém olvadtál. Éreztem, ahogy karjaim között forró tested megfeszült… s arcodon egy drága könnycsepp legördült… És újra és újra akartalak, kívántalak, egész éjjel vadul, s őrült szenvedéllyel, hogy lássalak fáradtan,összetörten …mégis…gyönyörrel szemedben.
Csókkal zártam az éjszakát. Szám vadul kutatta szádon a kimondatlan szerelem szavát.
Ma éjjel Rólad ámodtam… „ CSAK” annyit, hogy szerettelek… de talán egyszer igaz lesz mindez nem csak álom, és majd Veled ébredek…
|