[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 356
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 357

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Mese
Ideje:: 06-26-2007 @ 01:43 am

Volt egyszer, hol nem volt, élt egyszer egy pásztor. Középkorú férfi volt, tisztességes családból, házas, számos gyermek apja, az élet megannyi viszontagságán túl, és megannyi másik előtt.
Élt akkortájt egy messzi földön híres tanító is, akit az emberek nagy becsben tartottak bölcsességéért, s aki, mert jó ember volt, nem volt rest tudását megosztani másokkal.

Történt egyszer, hogy a pásztor, megannyi nyűg és baj közepette, elhatározta, hogy felkeresi a tanítót, hogy mindazon kérdésekre, mikre ő maga nem találta a választ, feleletet kapjon.
Elzarándokolt hát a városba, ahol a tanító élt, és naphosszat az elé járuló emberek ügyes-bajos kérdéseire próbált egyszerű, ámde használható válaszokkal szolgálni.
Hosszas várakozás után a pásztor maga is a tanító elé léphetett, aki így fogadta:
- Üdvözöllek, vándor! Ha idáig jöttél, biztos jó okod volt rá, problémák, kérdések nyomasztanak, hát kérlek, tedd fel őket! Ámde, jól gondold meg, hogy mit kérdezel, mert csak hármat kérdezhetsz. Nem azért, mert fukar vagyok, hanem mert megannyi tanácsra éhes ember várakozik, ha mindenkinek minden kérdésére megfelelnék, sokan hiába várnának életfogytig is.
A pásztor egy pillanatra elgondolkodott, majd így felelt.
- Nagy tudású bölcs, ha csak három olyan kérdésre tudsz felelni nekem, amikkel magam nem boldogultam, máris sokat könnyítesz életemen, és hálás leszek neked. Az első kérdésem ez volna, mert sok mindent hall az ember, és maga is sokat töpreng ezen, de egyértelmű választ nem lel: van-e megbocsátás az emberekben?
A tanító így felelt:
- Szóbeli megbocsátást könnyen kaphatsz. Sok emberben még a tiszta szándék is megvan. De hogy tiszta szívvel, azt valóban meg is kapd, az éppoly ritka, mint a teljes napfogyatkozás. Nem a gonoszság, vagy a hajthatatlanság az oka ennek. Az emberek szándéka nemes, de saját erejüket hajlamosak rosszul felmérni, és ha akarnak is, saját sérelmeiken legalább oly nehéz átlépniük, mint árnyékukon. Mi a második kérdésed?
- A második kérdésem így szól: minden ember elismerésre, szeretetre, megbecsülésre vágyik. Olykor, ritka, ám annál becsesebb pillanatokban el is nyeri ezt, még szerencsésebb esetben kölcsönösségre talál. Mondd, tanító, miért van, hogy így, vagy úgy, de az idill idővel mindig oda lesz? Hogy ami kölcsönösen jó mindenkinek, azt végül az emberek mégis feladják, majd mind nagyon sajnálkoznak rajta?
- A válasz egyszerű. A dolog lényege, a változás. Tekints magadba! Milyen kevésre becsüljük mindazt, amit biztosnak hiszünk! Komoly becsben csak azt tudjuk tartani, amiről tudjuk, hogy hajszálon függ. De a hajszál természete, hogy ha súllyal terhelik, idővel elszakad. Melyik mennyi idő után, és mennyi súly alatt, de szakadásra van ítélve. Ugyanaz a veszte, ami a megbocsátásé is. A sérelmek, melyek legmélyebb sajátjaink, patkány módjára kikezdik fogaikkal azt a hajszálat. Mi a harmadik, és egyben utolsó kérdésed?
- A harmadik kérdésem így szól: miért szükségszerű, hogy az ember a hibáiból tanuljon? Miért ne lehetne, hogy először szert tegyünk a tudásra, bölcsességre, bármi módon, iskolapadban, vagy csak a szabadban merengve, juhainkra vigyázva, s ha már elég érettek, és bölcsek vagyunk, mindezen tudásunkat latba vetve, bölcs döntéseket hozzunk, hogy azokat később ne bánjuk, hogy másoknak fájdalmat, keserűséget ne okozzunk? Hisz a hajlandóság mindünkben megvan rá, mind a legjobb tudásunk szerint cselekszünk, de ez a tudás és ismeret oly csekély, akár csak saját természetünket tekintve is. És hiába hízik idővel, ha a keserűség oltárán hízik.
- Pásztor, erre az utolsó kérdésedre most nem felelhetek. Gondolkodnom kell rajta, nehogy félrevezesselek. Térj vissza otthonodba, hasznosítsd mindazt a tudást, amire szert tettél az első két kérdés által, majd, öt év múlva térj vissza hozzám, akkor választ kapsz utolsó kérdésedre is.

A pásztor elégedetten hazament, és igyekezett a következő öt évben az elhangzottak szellemében, legjobb tudása szerint cselekedni.
Mikor az öt év kitelt, haraggal vegyes értetlenséggel tért vissza a tanítóhoz, azzal a feltett szándékkal, hogy kérdőre vonja bölcseleteit illetően.
- Látom visszatértél. Számolj be, mire sikerült jutnod mindazzal, amit tőlem hallottál?
- Tanító, azt kell mondjam, gúnyt űztél belőlem! Az egész életem, minden tekintetben tönkrement! Mióta hallottam bölcsességeidet, és azokat figyelembe véve próbáltam cselekedni, körülöttem minden rosszra fordult. Mondd, tanító, mitől van ez?
- Pontosan, mi történt?
- Azt mondtad, az emberek bár szóban megbocsátanak, tettleg nem nagyon képesek rá, és egybecsengett ez mindazzal, amit az életből addig láttam. Ezért aztán, úgy határoztam, hogy nem fogom vágyni az emberek megbocsátását, hogy ne kívánjak lehetetlent tőlük, és hogy megbűnhődjek a hibáimért. De onnantól fogva, az emberek elfordultak tőlem. Úgy gondolták, hogy nemtörődöm, és pökhendi vagyok, akit senki véleménye nem érdekel. Így tett a feleségem, és így tettek a gyerekeim is. Mind egyazon véleményen voltak, hogy nincs bennem megbánás, hogy minden tettemet helyesnek vélem, csak mert nem áhítom a megbocsátásukat. És ennek áldozatául esett minden. A feleségem kiszeretett belőlem, a gyermekeim szinte elszöktek otthonról. És én mindeközben végtelenül szenvedtem, de úgy gondoltam, hogy a tanításod végül csak eredményre kell, hogy vezessen. Ezért aztán, a második tanácsod alapján, ekkor sem ellenkeztem. Tudomásul vettem a történteket, hogy semmi sem tart örökké, és hogy ha ők így látják jónak, nem akadályozom őket, nem nehezítem a dolgukat, ha a hajszál elszakadt, hát nincs mit tenni. A feleségem elvált tőlem, a gyermekeim idő előtt kiházasodtak, én pedig egyedül maradtam. Úgy érzem, hogy szörnyen félrevezettél engem, és mindez most már jóvátehetetlen.
- Sajnálom, hogy mindez így esett meg veled, pásztor. Talán ha választ adok a harmadik kérdésedre, akkor megérted, miért történt mindez így.
- Nem tudom, hihetek-e neked, egyáltalán.
- Hallgasd meg, amit mondani akarok, aztán majd eldöntöd te magad. Azt kérdezted, miért nem lehet a bölcsességre, és a tapasztalatra másoktól, írott formából, vagy élőszóból szert tenni, hogy aztán mindezek tudatában, bölcsebben és boldogabban élj, igaz?
- Így van.
- A választ mindaz rejti, ami veled az elmúlt öt évben történt. Én elmondtam neked a válaszokat mindazon kérdésekre, amik téged érdekeltek. Az, hogy mindezek nem váltak be számodra, jelenti-e azt, hogy mindaz, amit mondtam neked, nem igaz, vagy szükségszerűen hibás? Nem. Azt jelenti csupán, hogy magukkal a tényekkel nem mész semmire. Ha nem tudod, hogyan kezeld őket, ha nem tanulsz hozzá szemléletet, és nem tanulod meg alkalmazni a tudást, amire szert tettél, az egész, nem ér semmit, sőt, jobban félrevezethet, mintha mit sem tudsz ezekről. Azt mondtam, az emberek nehezen, vagy sehogy sem képesek szívből megbocsátani, igaz. De jelenti-e ez azt, hogy akkor már ne is vágyd a megbocsátásukat, csak azért, mert nehezen elérhető, vagy, mert nem rajtad múlik? Korántsem! Csak azért, mert azt mondtam, hogy a szeretet könnyen elillan, mert a változásban gyökerezik, amiben támpontként szolgál, jelenti-e azt, hogy könnyen lemondj róla, hogy ha lehetetlennek is látszik minden, ne küzdj érte? Dehogy jelenti! S ha mindezt elsőre is hozzáfűzöm, vajon okosabb vagy-e? Vagy elhiszed nekem, vagy sem. Be kell látnod, szükségszerű, hogy az ember csak a saját hibáiból tanul. Tapasztalat nélkül hiába minden okosság, mert hogyan szülhetsz helyes ítéletet felettük, ha te magad sosem élted meg a következményeiket? Be kell látnod, sajnos szükségszerű, hogy a bölcsesség a keserűség oltárán hízzon, mert csak így becsülöd meg, és forgatod kellő tisztességgel, és odafigyeléssel.
- Tanító, ha igazat is szólsz, az életem most már akkor is egy csőd. Nem látom a kiutat a helyzetből. Mert itt van mindaz a bölcselet, amit rendelkezésemre bocsátottál. Itt van minden rossz tapasztalat, ami ezek hibás értelmezéséből fakadt. De hogyan tovább?
- Menj, és engeszteld ki a feleségedet! Menj, és engeszteld ki a gyermekeidet! Vágyd a szeretetüket, és a megbocsátásukat! Ha valami nehéznek, vagy lehetetlennek tűnik, jelenti-e, hogy meg se próbáld? Ha egy hajszál elszakad, nem lehet-e egy másikra függeszteni a súlyt? Ha a valódi megbocsátás ritka is, amíg nem próbálod kiérdemelni, honnan tudhatod, hogy bizton nem lehet részed benne? Pásztor, te olyan kérdéseket tettél fel nekem, amire nincsenek biztos, és jó válaszok. Ezekre a kérdésekre a válasz egyedül az életben rejlik. Úgyhogy, ahelyett, hogy gondolkodnál rajta, inkább menj, és minden erőddel azon légy, hogy felfedd, számodra milyen válaszokat tartogat.

Ezzel a pásztor felkerekedett, és megpróbálta a lehetetlent. A tanító sosem tudta meg, hogy végül sikerrel járt-e, vagy sem. De nem is tartotta fontosnak. Ő maga úgy vélte, a lényeg úgysem a válaszokban rejlik, hanem abban, hogy az ember megpróbál-e rájuk lelni, vagy sem. Hiszen az élet minden sava-borsa úgyis a bejárt útban magában rejlik, nem pedig abban, hogy végül hova jutunk rajta.



Utoljára változtatva 06-26-2007 @ 02:03 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Breitkopf
(Ideje: 06-26-2007 @ 10:55 pm)

Comment: Ha nagyon viccesen akarnék hozzászólni, akkora végéről azt hiányolnám, hogy a pásztor egy bakkecskével megerőszakoltatja a bölcset, majd elrágatja vele a pásztorbotját. Egykomám, ennek a mesének a tanulságával is csínnyán bánjunk?


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.27 Seconds