[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 331
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 332

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Tizenegyen
Ideje:: 06-26-2007 @ 04:45 pm

Nagyon fáztam. A földön feküdtem a sárban, elgyengülve a fájdalomtól és a sikoltozástól. Az eső esett, de ezt én alig vettem észre. Nagyon fáztam. Még most is reszketek. Az eső függönyén át anyám arcát pillantottam meg, aki – úgy tűnt – éveket öregedett. A feje kicsi lett és öregasszonyos, csupa ránc. A szemei mélyről néztek rám. Azt hiszem sírt, de az eső miatt nem vagyok biztos benne. Valamit mondott. Távolról hallottam a hangját. A karját a fejem alá tette. Amint felemelt újra éreztem az őrjítő fájdalmat. A világ sötétvörös lett körülöttem.

- Segíts, kérlek! Túl nehéz vagy, nem bírlak. – anyám szava halk volt, az eső sokkal hangosabb. Belekapaszkodtam a nyakába. Egy kicsit fölemelt a földről, és bevonszolt a házba. A földre tett le. Most hallottam, hogy felzokog. Férfiak jöttek be a házba. A nevemet kiáltozták.

- Anna, Anna!

- Segítsetek! – kérte anyám.

Az egyik a karjába vett, a szobába vitt és letett az ágyra. Nagyon fáztam. Mindenem didergett, a fogam összevacogott. A szoba sötét volt. Azt gondoltam: alkonyodik. Anyám egy barna pokrócot terített rám. Felhúztam a nyakamig, és elaludtam.

Arra ébredtem fel, hogy rettegek. Halálosan félek. A szívem összevissza kalapált. Nyílván a láztól volt. A sebem belül, mélyen fájt. Biztosan meg fogok halni, amit nem is bánok. De mikor? Minél előbb, annál jobb. Hangokat hallottam a sötét éjszakában. Az eső hangját. Anyám imádkozott. Az ima szavai is fájtak. A fejem is fájt, a szemem is. Éreztem, hogy a nyelvem nagyon nehéz a számban, nem tudom mozgatni. Nem tudok beszélni. Féltem. A petróleum- lámpa fénye imbolygott a sötétben. Azt hiszem szédültem. Egy férfi arcát láttam, akiben lassan ismertem fel az orvost. Akkor már nem féltem tőle annyira.

- Felébredt. – mondta.

Egy kis vizes ruhát szorított a homlokomhoz és a szememhez. Nem tudtam, hogy a szemem fáj-e jobban, mint bennem a seb. De mindegy is. Az eső. Most megint a láz. Messzire utazom vele. Rettegek. Csak jöttek és jöttek. Nagyon félek tőlük. Még most is hallom a hangjukat.

- A kis zsidó kurva!

- Tessék, egy kis tea. – Anyám arcát láttam. A tea forró volt; égetett, mint a tűz. Nagyon nehéz volt nyelni. De aztán már kevésbé fáztam.

Reggel fehéres ködben ébredtem. Nehéz voltam, mint az ólom. Az ablakot néztem. Már nem esett. Most a lelkem fájt. Jobban, mint a testem. Sehogy se értem, mért nem haltam meg. Az éjszaka. A fájdalom éjszakája. Ez már nem az én életem. Valaki már él helyettem.

Az orvos és anyám bejöttek a szobába. Meg akartam kérdezni, hol van apám. De nem tudtam. Nagyon száraz volt a szám. Fáradt voltam.

- Anna, meg kell, hogy vizsgáljalak. – Az orvos lassan a hátamra fektetett. Félni kezdtem. Az orvos kitakart. Behunytam a szemem, hogy ne lássak, ne legyek. Lassan lebontotta rólam a kötést. Vér folyt szét a lábam közül az ágyon. Anyámba kapaszkodtam. Az orvos vizes ruhával törülgetett, és valamit mormogott, amit nem értettem. A karjába vett és a konyhaasztalra fektetett egy lepedőre. A fa kemény volt és hideg. Az orvos kést vett elő, és a gyertya lángjába tartotta, majd széjjelhúzta a lábamat. Sikítottam a fájdalomtól.

- Kórházba kellene vinni.

- Nem! Azt ne! – kérlelte anyám.

Én is nagyon félni kezdtem a kórháztól.

 

Délben anyám húslevest hozott. Az illata könnyeket csalt a szemembe. Megnyaltam az ajkamat, ami cserepes volt. Anyám segített felülni. A tálat ketten fogtuk. Hallottam, ahogy koppan a kanál. Soha semminek nem volt még ilyen jó íze, mint ennek a levesnek. Mintha friss reggeli harmatot ettem volna. Egyszerre volt zsíros és lágy, mint a simogatás. Miután megettem, elaludtam.

Anyám szerint tizenegyen erőszakoltak meg. Én nem tudom. Sokan voltak. Pogrom volt. Apám a saját testével védelmezett. Őt puskatussal verték, és végül a körtefához kötözték, hogy végignézze, amit velem tesznek. Az öcsém, Dávid eltűnt azon az éjszakán, és azóta sem került elő.

Nekem szerencsém volt, az mondják. Sok nőnek levágták, vagy leharapták a mellét, és megölték őket. Bárcsak én is meghaltam volna. Az élet sokkal nagyobb gyötrelem, mint a halál. Minden egyes nap egy újabb fájdalom. A tudat, hogy most már így kell élnem tovább. Bezárva ebbe a házba, értelmetlenül, feleslegesen. Bezárva az emlékekbe. Peregnek a napok …

 

 

 

 



Utoljára változtatva 06-26-2007 @ 04:45 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Samway
(Ideje: 06-26-2007 @ 04:56 pm)

Comment: Wanderer..sajnos elállt a lélegzetem az olvasás végére és nem is nagyon tudom mit írjak, mert ezt a tragédiát amit leírtál, nagyon sokan átélték és az emberiség szégyene, hogy megtörténhetett ez a történelemben...megrázó az írásod..ajánlom sokaknak, hogy olvassák el és azt sosem feledjék ami akkor történt...józsi


Hozzászóló: blue
(Ideje: 06-26-2007 @ 05:42 pm)

Comment: Virág, egyszerűen megszólalni sem tudok, annyira megdöbbentett az írásod, jónak tartom attól függetlenül, hogy nagyon fájó sorokat írtál. puszillak: gaby


Hozzászóló: lena1
(Ideje: 06-26-2007 @ 06:08 pm)

Comment: Az emberi gonoszság határtalan. Nagyon fájó, szívbemarkoló sorok. Puszi.Lena


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 06-26-2007 @ 06:43 pm)

Comment: Erre az igazságtalanságra nem lehet szavakat találni.


Hozzászóló: parakalo
(Ideje: 06-26-2007 @ 08:18 pm)

Comment: Hű Virág! Nehéz megszólalni, de még írni is egy ilyen történet elolvasása után. Nagyon komoly a téma és nagyon szépen, érzékletesen fogalmaztad meg. Gratulálok hozzá. Én libabőrös lettem. Huh...


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 06-27-2007 @ 06:52 am)

Comment: Ez kutyakemény volt... Remek elbeszélő vagy.


Hozzászóló: edami
(Ideje: 06-27-2007 @ 12:22 pm)

Comment: Mely gondolatisagu megrenditoen szep ,tiszta iras, koszonom az elmenyt. Szeretettel:edami


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.28 Seconds