Karom az ég felé mutat,
Nem látja senki,
Erőm másoknak ad utat,
Lábnyomom, egy pillanatnyi.
Míg szívedben őrzöl.
Megkóstol a varázs,
Ha belém költözöl.
Támaszom nem vitás.
Sodorhat bárhová,
Sorsunk megannyi
Baj és nyomorúság közé,
Veszélyek sekélyes vizéhez,
Vagy meggondolatlan szócsatákhoz,
Én akkor is itt leszek,
Itt a semmi szélén, veled.
Ha vak lennék, tudom, te fognád kezem,
A fény felé, és súgnád, merre kell mennem.
De ha mégis látok, és megvezetnek,
Te akkor is átölelnéd, s védenéd szívem. |