Letépném önmagamról,

Vérző sebeimet,

Kisírnám két szememből,

Mi fájdalma a szívnek,

Akaratlanul, s erőtlenül

Lebegnék a víz felett,

Mert lelkem menthetetlenül,

Szédül, s képez új érzületet.

Valami álmok felettit,

Talán egy új hitet,

Mely reménnyel ámít,

Vagy talán ez is a mérged.

Mit vak valómnak szántál,

Hogy szemem ne lássa,

Szívem ne érezze,

Fülem se hallja,

Mit súg, mit mutat

A világnak hangja,

Merre int irányító karja,

S honnan kong harangja.

Eltűnő messzeséget nézek,

Csak egy pillanatra,

Lelkedbe révedek,

Csak egyetlen villanásra.

Fuss, menekülj,

A csúfos vég elől,

Légy gyáva,

S mélyebbre merülj!

Angyalba botlasz,

Ki megvéd,

Ha sorsod álcába

Rajzolta arcod,

S te szó nélkül megvennéd.

Pénzért, bármiért.

Csak ne lássa senki,

Élnél vágyaidért,

Ahogy bárki.