1.
Hegyek ormai közt
hajnaltájt, mikor vad
gerle pár turbékol, lassan
nap felkél kék ég bíboraként.
2.
Erdő közepén, hol
vadak játszadoztak, most
napfény árad sűrű lombok közé,
harmat cseppje aranyként fénylik.
3.
Oly csendes, nesztelen
hangot sem hallani,
csak érezni angyali gyönyört,
szinte újjáéledsz te is vele.
4.
Virágok bódító illata
szellőként tovaszáll,
parányi sóhajuk fűszálak
közt talán el sem ér.
5.
Rég elhagyta
nap hajnalát, de
itt hagyta nyugalmát,
hegynek csodás méltóságát.
2001.Április. 12 |