1.
Erdő közepén nyiladozó
kék ibolyák bólintgatnak
roskadozó kunyhó felé,
melyen hogyha, szél süvít
2.
két kicsi gyermek
összekapaszkodik Édes-
anyjuk egy zord éjszakán
örökre lehunyta szerető szemét.
3.
Nincs ki szeresse őket,
hisz egyedül maradtak
bánatuk oly hatalmas volt
mint kerek erdő tisztása.
4.
Nappal édesanyjuk
sírjánál térdepelnek, szólítgatják
de válasz soha nem jön, már keserű
könnyeiket záporként hullatják.
5.
Mikor ezüst fényű
hold koronát rak égnek
tetejére, csillagok homályában
szunnyadni tér két árva gyermek.
2001.márc 6. |