Ha valami jó lelkesen dalolunk róla,
Ha valami rossz könnyekbe fúl a nóta.
Ha másról beszél, elfujja a szél ,
Rollunk beszél, életre kél.

Csak egy érzés, mit számitna
Nem érint meg úgy sem soha
Csak porba szórt gyémánt,
Csak vízbe hullt, igaz ?
Gyöngy, mely a disznók
Elé vettetett

De talán ha érzés mit ismertünk.
Már egyszer,
Mindegy mit tett velünk.
Érette fegyvert.
És tollat 
Ragadva harcba megyünk

Ám ha csak csendben halkan
Egy szó, vagy 
Mondat csattan
Csak csendben alig hallhatón,
De belül, …. nagy,
Vihart kavart ordítva, csendben

Szó el akad, toll ki apad
Agyunkban kongva kiabál, csendben.
Sűrű csendben fogan, egy érzés,
Mély és Leg belsőbb titok.
Amelyről én is csak hallgatok
Mert nincs szó, csak az érzés.
Melynek hangot ad
Belső szentéjben, lelkem húrjain?