Egyik este A hold teste Akkora volt! Fölém hajolt, Rám kacsintott, Kedves szóval Kezet nyújtott. Ő a legjobb barátom, Kár, hogy nappal Nem látom!
Nagypapámat, Apukámat, Hangos szóval Kikérdeztem. Bólogatva összenéztek, Nem is tudják! Megéreztem. Ki mondja meg, Hogy a remek Hold barátom Hol találom Reggel, délben, Napsütésben? Anyukámat is Megkérdem.
A napocska azért kellett, Tudtam meg a kukta mellett, Hogy barátomnak legyen fénye! Hold úrfinak ez a kénye. Ezért sárga lámpása, Ugrálós a járása. Egyik este hazámra, Aztán Albániára, Új-Zélandra, Kubára, Fényt szór Amerikára. Angliában körbeér, Másnap este hazatér. Tudja minden grácia, Ez a demokrácia.
Így van ez már Nagyon régen! Nincsen mindig Hold az égen. Napocskával Kergetőzve Futkos, szökell Körbe-körbe. Nagyot lendül, Ringatózva Keringőzik, Mint a hinta.
(A "Kisfiúk" c. verseskötetből) |