A kicsi lány, nagyon vágyódott arra, hogy saját tyúkudvara lehessen.

Szerette volna gazdaasszonynak érezni magát, s annak meg különös varázsa van, amikor, mint egy kincset megleli az ember a langyos apró tojásokat.

Azért apró, mert törpe tyúkocskákból állt, a mini farm.

Kokó, a kakas, délcegen sétálgatott a háremét őrizve, lábait kecses léptekkel emelgetve mutatta szépen ívelő farktollát, mint valami nagy kincset.

A szépen ívelő farktollán táncot járt a napsugár, még fényesebben pompázott, aranybarna tollazata. Lábán, dús tollpapucsot viselt, és így adta tudomásul, fenséges megjelenésével a felsőbbrendűségét a diófa ágain bámészkodó vadgalambok seregének.

Ha egy-egy galamb kísérletet tett, hogy elvegyüljön a négy kis tyúkocska közé, Koko, szolgálatba helyezte magát, és határozott fejbiccentésével, adott egy barackot a galambnak.

Így éltek ők, békességben, szeretetben.  Koko boldog volt a csekély létszámú háremével, igaz így a tyúkocskák többször kerültek sorra, mert kevesen voltak a kakas igényeihez.

Reggel különös szertartással hagyták el az éjszakai szálláshelyüket.

Koko volt az első, ki birtokba vette a baromfiudvar külső részét.

Ha véletlenül egy tyúkocska próbálkozott, fellázadt a kakas kizárólagos jogai miatt, majd kísérletet tett, hogy ő legyen az első, olyan dorgálásban részesült, amit lehet, hogy nem is bánt. Ki tudja…

Elérkezett a tavasz, és az egyik tyúkocska jelezte, hogy tyúkanyó szeretne lenni.

Tollazatát fellazítva még egyszer annyinak látszott, mint előtte.

A kislány nagyon vágyott arra, hogy átélhesse a csodát, hogyan kelnek ki a tojásból a kiscsibék.

A nagymama elindult, hogy különleges tojást vásároljon, hogy még színesebb, gazdagabb legyen a tyúkudvar.

Vett is 3 db nemes tojást, valami holland fajtát.

Tyúkanyónak megvetették a fészkét, és bele tették a 3 tojást.

A kislányka naponta többször is ment ellenőrizni a tyúkudvart, hogy elég nyugalom van-e közöttük.

Kokónak nem tetszett, hogy Rézike, ugyanis így hívták a kotlóst, kivonta magát a forgalomból.

Nagy izgalommal teltek a napok, nézegette a tojáskákát a leányka, tanakodott, hogy a kis életek fejlődnek-e szépen.

Rézikét tenyeréből etette, csak ne hagyja el a fészkét. Hiába mondták néki, hogy hagyni kell, de ő nem tágított.

Addig –addig rendezgette a tojásokat a kislány, míg megrepedt az egyik.

Már csak egy hét volt, hogy a világra jöjjenek a kiscsibék.

Nagy volt a sírás, mert hiszen az a kis élet már pár nap és kibújik, ha minden igaz.

De, hogy megrepedt a tojás, nem sok esélyt láttak arra, hogy ebből pipi legyen.

A nagymama látta az elkeseredését, gondolt egy merészet, és celluxal alaposan

megragasztotta a tojást. A tyúkanyó számtalanszor meg akart szabadulni a fura tojástól, ferde szemmel nézte a tojás változását.

Valahogy a végén mégis megbarátkozott, a tojással.

Egy reggel a két hibátlan tojásból gyenge kis csipogó hangra lettek figyelmesek.

Egy óra sem kellett, és kibujt 2 kiscsibe.

Puhák, és cseppek voltak, olyan volt a tollazatuk, mint egy tömör prém.

Nagy izgalom volt, hogy a harmadik még nem produkálta a csipogó hangot, de egy  nappal később ez a ragasztott tojás is gyenge csipogásával jelezte, hogy él és szeretne kibújni.

No de hogyan, amikor a cellux szorító páncélja fogta a tojás héját.

A tyúkanyó elkezdte csipkedni, és egy nagyon kicsi helyen megtisztogatta a tojást a ragasztótól.

Óránként lesték, hogy mi lesz a sorsa a kis jövevénynek.

Nem boldogult szegény, a kemény tojáshéj úgy ölelte körül, mint egy szorító kötés.

Ekkor a nagymama, egy kis ollóval segített a csöppségnek, felszabadította a szorításból a tojást. De ezt nagyon óvatosan kellett végrehajtani.

A kislány aggódó tekintetével követte nagymamája segítő tevékenységét.

Leültek egy sámlira és vártak.

Rézike kotyogott, majd a rakoncátlan két kis csibét betessékelte szárnyai alá,

de nini, egyszer csak egy fekete buksi megjelent, de olyan parányi, mint egy morzsa.  Élénk sárga, pici csőrrel. Apró termete,  talán a fele volt a másik kettőnek. Keserves csipogásával adta tudomásul, hogy: - Na végre, megérkeztem!-

Nagy boldogság volt a tyúkudvarban. A kislány a nagymama nyakába ugrott, és hálás tekintetével köszönte, hogy sikerült ezt a kis életet megmenteni.

Koko a kakas, szemrevételezte az apróságokat, és rögtön, még büszkébben páváskodott a tyúkólban.

Milyen büszke volt, a többi tyúkocskát távoltartotta a cseppektől, óvta a gyenge kicsiket.

A kislány egyszer csak  megszólalt:  Minek nevezzük el őket mama? Elsőre a kis fekete lett megkeresztelve:

Cellux lett a neve.