Szeretlek!
Mikor a nap álmosan felkel,
új napra ébredünk,
újult szerelemmel.
Válladat ölelem,
mohón, csókolom az ajkad, 
vágytól reszkető karommal,
 ébresztem a hajnalt.
Megsúgom,
Te vagy nékem a harmatos
ébredés,
madárdaltól hangos
csókos, újra éledés.
Ragyogó kék szemed,
az ég azúrjának mása,
kiáltom az légbe,
hogy a világ, hallja és lássa:
Szeretlek őrülten,
tűzben, lángok közt égve,
s beléhalok, ha egyszer majd,
nincs tovább,
mert vége.