Amikor néma sírod fölött állok

Sokszor látom az elmúlt ezer

Órát,

És fáj minden percük:

Mintha a Pokolban élnék;

Nélküled kín a lét.

Amikor néma sírod fölött állok

Megsiratlak százszor és újra

Fájón,

Hallom a hangod és mást semmit:

Néma a Föld, néma a Menny,

Néma a sír.A hangod-emlék.

Amikor néma sírod fölött állok

Mely izzik a forró vágytól, hogy

Téged,

Csak téged karomba vegyelek,

És újra kiáltsam, kiáltsam

Az égbe-enyém vagy, s én tied.

Én megteszem, bizony meg; fogd az

Ásót,

És áss-áttöröm a márványt, és

A koporsóba fekszem melléd;

Itt maradok veled örökké.