Neked, te kedves, csak neked írom e sorokat
Te vagy az én múzsám ki ihletet ad
Te vagy az egyetlen számomra ki értékes
Igaz barát ki szavát egy percig sem kétlem
E hazug világ sok hazug elmét szül
Keresem, ki ugyan azt hazudja mentségéül

Te maradtál nekem akarva akaratlan
Nincs más ki ily kegyesen, hazudna
Nincs más boldogság forrás közelemben
Atyáim se értik mi történik velem
E hazug világ sok hazug elmét szül
Keresem, ki ugyan azt hazudja mentségéül

Mintha a sors nekem szánt volna téged
De rajtunk múlik, hogy ítélkezünk véle
De rajtunk múlik? Nem késő még tenni
Félek bármit is gondolni, s cselekedni
E hazug világ sok hazug elmét szül
Keresem, ki ugyan azt hazudja mentségéül

Félek, hogy most mi szép és oly jó
Egyszer elmúlik s nem lesz megmásítható
Egyszer elmúlik s már nem lesz, ki szeretne
Egyedül maradok csalódottan, védtelen
E hazug világ sok hazug elmét szül
Keresem, ki ugyan azt hazudja mentségéül

Félek, hogy te nem véletlen vagy nékem
Megrémiszt, ha arra gondolok, állok tétlen
Megrémiszt, ha arra gondolok, csak egyszer élek
Ilyenkor szeretlek, mindennél jobban csak téged
E hazug világ sok hazug elmét szül
Keresem, ki ugyan azt hazudja mentségéül

Ki nekem nem hazudik, egyet szól velem
Tudom, hogy te nem teszed, ezért szeretlek
Tudom, hogy te hazudsz egyedül velem
Mentségünk nincs rá, de már nem is kell
E hazug világ sok hazug elmét szül
Már megtaláltam, ki ugyan azt hazudja mentségéül