Úton vagyunk

Egykor kényelmesen élhetted az életed. Most már nem teheted. Úton vagy. Alig születsz meg, már bizonyítanod kell, hogy igenis jó gyerek vagy, igenis tudsz járni, igenis tudsz szépen verset mondani. Aztán csak fokozódik a dolog. Már nem elég versikét mondani. Olvasnod kell, hangosan, hogy mindenki hallja. Aztán kapsz egy számot egy nagy könyvbe. Aztán a számtól függ, hogy otthon mit mondanak. De ne riadj meg, rosszabb is lesz. Később már egyre gyakrabban fognak kérdezni, és már nem fognak megelégedni a versikével, és a hangos olvasással. És ekkor már nem a jegyekért fogod újra és újra elfogadni a kihívást, hanem azért, hogy a jövőben, mikor olyan leszel, mint a szüleid, megfelelj az akkori kihívásoknak. Aztán ha már mindenki elismer felnőttnek, jön a legnagyobb, az addigi legnagyobb kihívás. Itt is csak számokat kapsz egy nagy könyvbe, de ezek a számok meghatározzák a jövődet. Pontosabban azt, hogy milyen kihívásokat kapsz még. Aztán mikor már örülsz, hogy vége, jön a többi kihívás. És ennek sosem lesz vége. Nincs mese, úton vagy.