Kemény ateista létemre most Hozzád fordulok, Istenem,
Segíts, hogy vége lehessen fájdalmas, és céltalan életem.
Erőm már nincsen, a szenvedést tudom, megérdemeltem,
Uram, kérlek végre hogy engedj az apukámhoz menjek.

Ott vár ő engem régóta a csillagok és a felhők között,
Évekkel ezelőtt már békében véglegesen odaköltözött,
Minden éjszaka hallom hívó, irányító, és szólító szavát,
Próbálkoztam sok mindennel, de nem értük el egymást.

Kérlek Uram, hogy hallgasd meg most a végső imámat,
Testem, is és lelkem a fájdalomtól már teljesen elfáradt .
Teher és nyűg vagyok, azoknak, kik engem még szeretnek,
Könyörülj, óh Uram, ne kelljen tovább már szenvednem.

Hisz állandó betegségeimmel, mindenkinek teher vagyok,
De fentről a mennyekből apuval majd mindent eligazítok!
Fénycsóvában jön gondoskodásom és szeretetem a földre,
De anyukám, és a kisfiam ne tedd a bűneim miatt tönkre.

Igen, ők azok, kiket keményen sújt majd miattam a bánat,
De mivel sorsomat ismerik, talán van számomra bocsánat.
Kérlek magasztos Isten, vegyél magadhoz, csak ezt kérem!
Ennyi fájdalmat átélve szerintem jogos ez a nagy kérésem.

Hisz már teljesen hasztalan, csak bajt okozó lény vagyok,
Akik még szeretnek, nekik csak problémát, gondot okozok,
Számítani régi önmagamra már semmiben, sehol nem lehet,

Könyörülj meg hát végre én rajtam, Mindenható Istenem!