Napok és Holdak, élők és holtak... Nap voltam. Most már... Hold se vagyok. Mindent fényt, s meleget magam mögött hagyok. Vár a hideg sötétség, a holtak birodalma, hol nincs törvény, se Ádám, Éva, alma...
Meghalni volna szép; de épp újjászületek. Kiégett kertembe száraz gazt ültetek. Hát ülj le mellém, fogd meg a kezem, míg száraz könnybe fúlva emlékezem a napra, mikor még a Napod voltam.
Fényem kirajzolta Hold testedet, míg fakulva fürdettem holttestedet a fényben, mit bennem gyújtottál, mikor otthontalan világodból segédkezet nyújtottál.
Fényem azóta kihunyt. S te most gúnyt űzöl eltorzult lelkemből; Hát szedd le a száraz gazt sivár kertemből! És őrizd kincsként! Vigyázz rá! Építs köré falat! Azt hiszem, ez minden, mi belőlem maradt... |