Megtöri csendjét az éjszakának,
Sóhajod beleborzongatva,
A vágy ma égetőbb, erősebb,
Mint bármely szélvihar, s édesebb! 

Cikázik bennem ezer mozdulat
Hogy elérjem tested, s a gondolat,
Hogy csókod izzik ajkamon,
Rád egyre jobban szomjazom.

Fájdalom, szinte már szívemet fájlalom,
Mert ily közel, még sem érhetlek el.
De bátran, ha kell vállalom,
Hisz lesz még hajnal mely veled átölel. 

Csak mondaná szemed: akarj!
Válaszolnék reá hamar!
Oh, ütközik most szabály! Tolvaj
Lettél titkos lopott csókkal… 

De mondom én is: akarj!
Had legyek ma koldusod,
Ki szeretőn odaad
Magából bármit, a világot, 

Közös álmot, és az érzékek
Vad, és vak tüzében,
Nem vágyom mást,
Csak egymás lerohanását… 

Vágyam, vágyad lett,
Hogy minél többet adjak,
S belőled sikítsak, érezzek!
Minden határt átszakítsak!