Már hullanak a fákról a sárguló levelek,
rám találtál s jött szívemben a kikelet.
Gyönyörű az ősz, gyönyörű az őszi táj,
gyönyörű az őszi napsugár.
Rozsdabarna levelek játszanak a széllel,
beterítik a tájat és fürödnek a fénnyel.
Állok némán és nézem e csodát,
szívemmel játszik az őszi napsugár.
Nélküled élni én már nem tudok,
gondolatban mindig-mindig veled vagyok.
Aranyló levelek, csillámló fények,
számtalan gondolatok és sok-sok kérdések.
Miért ilyen a sors, miért ilyen az élet?
Ezernyi meg nem válaszolt kérdések.
Lehunyom a szemem és csak rád gondolok,
a rozsdabarna fényben veled táncolok.
Nem érinthet karod nem csókolhat szád,
közöttünk oly nagy a távolság.
Jönnél hozzám, tudom, már most indulnál,
karjaidba zárnál és csókolnál.
Hallom és érzem a hulló levelek édes zenéjét,
múló nyár titkos reményét.
Őszi tájban az avaron lépkedek,
minden lépés hozzád közelebb vezet.
Kinyílt virágok,hervadó rózsák,
az ősz fényében mind neked kiált.
Ne múljon el az ősz, és e csodás fény,
anélkül, hogy te velem az avarokra lépj.
Rozsdabarna aranyló fény vigyázzon rád,
ha nem vagyok veled,
a napsugár rám, amely csak tehozzád vezet.
Szél szárnyán repül tova az izzó napsugár,
sötétségbe borult az őszi táj.
Napfény helyébe a holdsugár szökött,
sötét, néma őszi táj, új ruhába öltözött.
Pompázik, ezüstös gyönyörű a fénye,
szikrázó falevelek játszanak a fényben.
Kavarog egy gondolat a fejemben,
kicsi kis dobbanás itt bent a szívemben.
Harmatosak a lehullott levelek,
könnyes a szemem,de nagyon szeretlek.
Jöjj hozzám, siess, töröld le arcomról a könnyeket,
izzó holdsugárban ölelj át engemet.
Messze vagy és én messze vagyok tőled,
mégis oly valósnak érzem a te ölelésed.
Minden éjjel csak rólad álmodom,
szerelmes szavakat fülembe suttogol.
Én a múló időt már nem is számolom,
csak a napot várom , amikor velem találkozol.
Ezüstös új ruhában pompázik az őszi táj,
szerelmes szívem csak terád vár.