Légy titokzatos!
Olvasom egy trendi magazin címlapján az újságosbódé kirakatában, és megtorpanok.Legszívesebben odanyomnám az orrom az üvegre, és várnám, hogy izgatott szuszogásomtól lehelletfelhő képződjön. Csak bámulom a színes össze-visszaságot, és tudom, hogy mindjárt odalépek a kisablakhoz.
Előveszem a zsebembe gyűrt papírpénzt, és határozottan kimondom a magazin címét. A lenőtt hajú, szőkés nő negyven körül járhat, bár fáradt ráncai fénytelenségéből nehéz tippelni. Gépiesen nyúl balra, oda sem néz. Személytelen mosollyal veszi el a pénzt és szór vissza néhány fémet.Szája megrándul, és látom melyik skatulyájába gyűrt bele. Sebaj.
Önérzetem felvértezve ellene, és kíváncsiságom egy macskáét is kenterbe verne.Gyorsan a szatyromba gyűröm és a fotelomra gondolok. A bevásárlás eredménye a konyhapadlón landol. Csak a magazin és én vagyunk, a mirelit meg majd kiolvad.
Leroskadok. A címlapon hivalkodó neonszínű betűk.
LÉGY TITOKZATOS!
Milyen ambivalens! Vakító betűk bíztatnak a gondolataid, érzéseid elkendőzésére. Milyen buta, és bazári. Megfoszt az illúzió teljességétől, mielőtt beszippanthatna ez a jóleső, varázslatos örvény.
És mégis. Mindennek ellenére milyen hívogató. Felboncolom magam, hogy aztán tudjam , mit kell elrejtenem azok előtt, akik a legközelebb állnak hozzám. Kinyitom a nyomdaillatú újságot, és a tartalomjegyzék harsogó használhatatlanságában rá is bukkanok az oldalszámra. Végigpörgetem hátulról előre, hogy legalább kicsit az enyémmé váljon, és jobb érzésekkel vághassak bele.
Hatvankilencedik oldal. Ez véletlen? Vagy csak a képzeletem játszik velem?
No, de nem időzhetek el minden apróságon, ha meg akarom tudni, hogy lehetek titokzatos.
7 perc múlva csalódottan dobom a földre a magazint. Mindent tudok.
Legyek jéghercenő, de flörtöljek a főnökömmel.
Ne aludjon nálam a pasim, mert a férfiak nem szívesen látják az epilátorokat.
Legyenek a telefonomban titokzatos telefonszámok, minden eshetőségre.
A keddi randira ne mondjak igent, ha szombat után hív.
Az üzenetrögzítőmön hagyjak kétértelmű üzenetet, és soha ne vegyem fel azonnal a telefonomat.
Ne mondjam, hogy szeretem.
Éreznie kell, hogy szeretem.
Kezdeményezzek.
Néha ne kezdeményezzek.
Ne hívjam fel.
Elegem van!
Most tettem le a telefon. Kipakoltam. Mindent.
Rázúdítottam minden kételyemet, frusztrációmat.
Aztán megköszöntem, hogy mellette nem kell ilyennek lennem...
Engem szeret, a kétkedéseimet, az iróniámat, a depressziómat, a mosolyomat, a cinizmust, az örök bizonytalanságot, az iróniát.
Velem járó mellékhatásokat.
Azért most valami szaftos szövegen töröm a fejem….tudod, a rögzítőmre. |
