Eldobod, s már el is fordulsz,
mint dolgával aki végezett,
s nem is sejted, hogy e kis kő
egész tavat megmérgezett.

Halkan buggyan a kis kavics,
hinnéd, eltűnik nyomtalan,
s legyőzi őt a lomha víz:
elsimul, s nem lesz nyugtalan.

Ne becsüld alá az apró követ,
hisz erejét egyre tőled nyeri:
nem pusztán kavics éri a vizet,
de szándék is, mely azt elveti!

Apró gyűrű - csak tenyérnyi,
mely a kő-sebből fakad,
de végül resten körbeéri,
s uralni kezdi a tavat.

Lelkemnek is van egy tava,
s a szót mit kőként eldobtál,
visszhangozza gyűrű fodra:
hogy nem szeretsz, hogy elhagytál.