Kirakat

Állok a fényes kirakatnál,
Bámulom amire vágyik a szám.
Miközben szemem legeltetem,
Kilincsre tapasztom már a kezem.
Belépek némán, a pulthoz megyek,
Ráérek – még szép – nem sietek,
Lassan stírölöm a felhozatalt,
De nem érzem azt a nagy diadalt,
Amivel bármire lecsaphatok,
Vagy akár mindent megkaphatok.
Világi hívság nem kell nekem,
Pult mögé nézek, helyezkedem,
Hátha elkapom a pillanatot,
A megbocsátható varázslatot.
Nyugalmat kérek, áhítatot,
Túlélem vele az egész napot,
Csendesség kéne, nem annyi kín,
Nem aljas bűn, csak huncut csíny,
Káoszom helyett rendszereket,
Tobzódjon hát a rendszeretet.
Unalom után adrenalin-bomba,
Intravénásan, bőröm alá nyomva,
Kérek kis zenét, jó dallamot.
Átdúdolom a teljes napot,
Mosoly is kell, két zsák, akár,
vekkerem csörög, ébredni kár.