Foszló marcang lágy héja hull
a mezőre,
s kajla őre,
mikor két szemén álnokul
meglapul a
kövek ura,
álomba szenderül,
de lánggal ég belül...-

Szorgos ördögök csipkedik
kíváncsian.
De hogy mi van
busa fejében, az nekik
titok marad -
mert nem szabad
az Őr, ha szent álmát
fülén át kirántják...

Szégyenben hát eloldalog
az ördög-had.
Mit egy dög ad,
azt kapták csak - hamis dalok,
látomások...
mélyre ásott
gördök a velőben...-
mindez ma erőtlen.

Szunnyad az Őr!
S szunnyadni fog mindig!
Álmai csöndre intik
a színek szolgáit,
míg ki nem világít
arcukon keresztül a meggyúlt bőr
bohó lángja.