Periféria-expressz


Véletlen csupán, hogy éppen most,
Nézett rád a Telihold
Mikor éppen kihajoltál
A száguldó vonat ablakán

Hétrét görnyedt fa nézett:
Barnult ága újraéledt
Száz évével föléd hajolt,
S lelkedbe képet rajzolt

Ülsz az ágán, semmit teszel
Gyermek vagy és almát eszel
Templomtorony üresen áll
Harang nélkül, ha jön a tatár

Vén tanító leckét morog
Majd megették már a molyok
Mint akasztóra ítélt ruha
Úgy vánszorog az az óra

Búcsúban vagy, öregen már
Egy pohár bor, ez a határ
Már emlék, ami sejdül
Mikor egy lány táncra perdül

Bőszen rikolt most a vonat
A film benned csöndbe szakad
A kalauz már buzgón tesz-vesz;
Megérkezik veled az expressz .