Violaszín pecsét alatt
iwiwtől jött üzenet:
Bródy Sándor könyvtár
ismerősöm, úgy lehet.
Ismerősének a Könyvtár,
istenem, engem jelölt!
Ímhol az adatlapja:
ő egy ötven éves hölgy.
Na, de rokonszenvessé
nékem e hölgy akkor vált,
mikor versét elolvastam
mellyel magához invitált.
Ó, istenem! Egy igazi
költőnő az ismerősöm!
Sőt a barátnőm is lehet...
még a végén benőzöm!
Lehet: meghív engem egy
romantikus vacsorára,
szerelmesen nézek majd
copf stíl homlokzatára.
Ágyában találom magam,
lehet, már aznap este;
s enyém lesz kopott kövű
lépcsőházastul a teste.
“Versek, drámák” szekciónál
kinyitom a… a… mijét?
Áhítattal csókolom meg
sokat forgatott pilinszkyjét.
Sosem apad el szerelmünk
bő áradású folyója,
ha hallgathatom, hogy zihál
CD,- és folyóirat olvasója.
