Míg gyomromban pillangók ébredeznek,
Csiklandozva a semmiből belém szédülnek,
S olyan meghatóan néznek,
Körbe-körbe repdesnek,
S bennem e furcsa érzelem,
Szinte elrohan, olyan kedves-sietősen,
S míg így tesz, megragad,
Magával visz engem.
Lesném szavait is, ha kell,
Ki mosolyra üdít fel,
Minden rezdülésben.
S felkapom fejem,
Mosolyára olvad szívem,
Mert ő az, ő az ki bolonddá tett,
Cinkos fuvallattá, hogy körül öleljem,
Némán nevében is rajongjam
A betűk gyöngyszemnyi formáiban,
A lelkét, tiszta szívverését.
Elérjem, minden gondolatban. |