A fiók aljából elsárgult fénykép akadt a kezembe.

A képen fiatal fiú és lány áll egymást átkarolva,

Oly szépek ők együtt - csak nézem meghatódva.

Szemeikből boldogság, szeretet, és öröm ragyog,

Tudják, övék a Napsütés, a Hold, a fénylő csillagok,

Testük-lelkük összeér, szerelemmel egybe olvad,

Érzik, és hiszik ők, hogy övék a tegnap, a ma és a holnap.

Remegő kézzel tartom kezemben a réges-régi fényképet,

Szivemben meghatott gyönyörrel törnek fel az emlékek,

Aztán fejem lehajtva elmorzsolok szememből egy könnyet,

Az a régi fiú és lány eltűnt, vissza már sohasem jönnek.

Az őket elválasztó nagy utat ugyan könnyen meg lehet tenni,

De az elszalasztott évtizedeket már nem lehet mássá tenni.

Az elsárgult fényképet a fiókba könnyezve visszateszem.

Imádkozok az Éghez, hogy régi kedvesem mindig boldog legyen!