[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 201
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 202

Jelen:
Tagi infók winner Küldhetsz neki privát üzenetet winner winner


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Omega
-: sat
Ideje:: 11-24-2003 @ 02:57 pm

Szabó Attila Tamás
Omega

Számtalan megnyilvánulás és variáció vette körül. Talán több, mint valaha elképzelte. Szándéka önnönmagától gyűrűdzött tovább az örökké tartó pillanat kibontakozásában. Kezdetben örömmel töltötte el a terv ilyetén megvalósulása; az alkotás benne volt, s ő az alkotásban. Létének tartományában végtelen-alatti dimenziók keletkeztek, melyek még szabad, törvény nélküli csíráját hordozták az eseménynek, de már körbeölelte és elszeparálta őket az elképzelés. Ezek némelyikét hamarosan a végesség nyers, meleg habja töltötte ki. Vakító lobbanással kezdődött. Űrje támadt, mely a negyedik irányban önmagába roskadva tágult, és a hab újszülött törvények parancsolatára hasadozott, ráncot vetett, megcsomósodott - elvesztve a felsőbb tartomány örökléti egyensúlyát átalakult az uralt káosszá. Ám ez nem a vég kezdete volt, hanem a kezdet vége. A forró káoszban további törvények nyitották meg a haladás kapuit, amik küszöbén az alkotó gondolathoz hasonló rezgések bukdácsoltak át a forrongás szelídülésével mind messzebb, átalakítandó a magzati plazmát rezgő parányokká, lehetőséget teremteni, hogy eme céltudat potenciálárkaiban sodródó parányok összeköthessék létezésüket magasabb szintű létezésekké, hogy azok azután még magasabb szinten hozzanak létre formulákat, és így tovább szinte a végtelenségig, s ezek a formulák, mintha csak önnön születésüket ünnepelnék, fáradhatatlan körtáncba fogjanak egymás körül. Az alkotó képzelet szívében központok izzottak fel, míg hidegek szédültek körülöttük, titokzatos erők sodorták egymáshoz új elemek fortyogó méheit, melyekből generációs változások magvai spricceltek szét a megjelenő múlás változataiban, csoportok lángoltak fel pusztító-teremtő erővel, s mindeközben a magányosak elhalványodtak, kérgesedő térhódításuk véges-végtelenné záródó búrkán a lehetőségek milliárdjaival megtermékenyítetten. Egyesekre hűvös fátylak borultak, másokat sugárzó bölcsők vettek körül, a hatásokra ellenhatások éledtek, a mindent összehúzni akaró szövedéket a külső-végleten semmijéből átszivárgó só ringatta egyensúlyba; és néhol a véges megtért a végtelenbe - miután elhamvadt, lyukat hagyott a végtelen-alatti dimenzió önmagába görbülő falán, ahol ő, az alkotó tetszése szerint kelhetett ki-be.
De valahol hiba csúszott a tervbe. A kezdeteknél véthetett, vagy elképzelése volt eleve téves. Talán túlságosan szabadjára engedte a fejlődés lavináját, és a felelőtlen sors vette át az irányítást. Alkotásának szépsége annyira lenyűgözte, hogy a végzet kezdeti kikristályosodását újabb csodának tulajdonította. Még akkor sem lépett közbe, amikor parányalakzatok könnyelmű kavargásának és parancsoló rendjeinek találkozásából masszaszerű, beteges burjánzásba fogott, új világainak temérdek furcsasága között annyira elveszett ez az új keletű törekvés. Pedig a terjeszkedés mértéke aggodalomra adott okot, mert az új végesség elért nyugalmában felforgató, igaz még öntudatlan energiaként hatott. Idővel lecsillapodni látszott, ám egy szomorú minutumban valami őhozzá kísértetiesen hasonló jelent meg benne. A végtelen-alatti mindenségben olyan erő született az uralt káosz fonódó vázán, amely odáig merészkedett, hogy nevet adott sajátmagának, majd nevet mindennek, amivel kapcsolatba került, s közben át is formálta azt, szembeszegülvén a terv sodrásának. Tette mindezt úgy, hogy nevesítette ama sodró, alkotó gondolatnak véges-fölötti rezgéseit is, holott egy kézben összpontosultak a nálánál nagyobb hatalom csúcsán, de nem átallott bűnét tovább tetézni, és megnevezte annak a parancsoló kéznek urát is. És ami elneveztetett, óhatatlanul torzult - széllel szemben fodrozódó gyilkos köd; elszakadt a külső tér kegyétől, rideg lett és érzéketlen a külső-végtelen sójára. Akár maga a kéretlen erő. A végesség parányainak árulói, az örökléti egyensúly - ahová pediglen minduntalan visszakívánkoztak a remélt kollapszusban - feledői lettek térfoglalásuk elemei. Jóllehet kicsik voltak az egészhez képest, a benne tobzódó akarat messzire elért. Messzire elért és hatott, hiszen rombolta az alkotást, vele önnönmagát, miközben a romlást ostobán fejlődésnek hitte. Az erőszakos változtatás még csak nem is kollektív lételeme volt, csupán az egységre leszűkített kaparászás, amivel oda akart beférkőzni, ahová soha fel nem érhetett. Utánozta az alkotó képzeletet, maga is alkotott, ám alkotásai torzak voltak, és ugyanolyan halandók, mint tulajdon maga. A tiprás visszahagyott romjain aztán görcsös elszántsága egyre magasabbra segítette, kiterjeszteni korcsosságát a tiltott dimenziók felé, és az alkotó ekkor megrendült, mert nem értette, hívatlan szörnyszülöttjének mi dolga lehet ott, ahol felfogni sem tudja a rajta kívülálló dolgokat, nemhogy elfogadni. A jelenlét vészterhes közelsége nem maradt hatástalan - zavar támadt a végtelenben, a kimondatlan igék rezgéseit mesterkélt, mindentől elrugaszkodott gondolati hullámok fertőzték, a véges-fölötti részecskék bolond örvénylésbe fogtak a tiszta tudat sötét potenciálkútjainak semmibe húzó partján, és az új világok önmagába görbülő elképzelés-falain átdiffundáló só marni látszott az egyensúly egyetemességét. Hasadások, enyészett szélű lyukak jelentek meg a felsőbb tartomány alatti dimenziók kárpitján. A fertő akarat kozmikus robbanással fenyegetett - a széllel szemben fodrozódó köd erő, az illetéktelenül névvel nevező megmételyezte az alkotó hatalmat. Ő erre elfordult alkotásától, mert lelkében undor támadt. Ezerszer elfeledte és milliószor leköpte; hol rálegyintett, hol kataklizmikus őrjöngéssel pusztította; mígnem a mély-dimenziók ama dühöt kiváltó, virulens amőbája immáron a végtelenbe menekülő végesség nyomában támadt féregfuratokat ostromolta, hogy érdemtelenül megpillanthassa az ő ábrázatát, de nem ám az ő dicsőségére, hanem mert saját, beszűkült valóságának határán túl saját arcát akarta meglátni. És ekkor ő, az alkotó kiterjesztette minden létezést átfogó tudatát, és egy szuszra csak annyit gondolt…
- Legyen sötétség!



Utoljára változtatva 05-11-2004 @ 12:05 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 11-26-2003 @ 04:17 pm)

Comment: Bár szakmailag nem tudom lektorálni az általános vektoregyenletek térgörbületre vetített gyökeit, a kezdeti feltételek arra engednek következtetni, hogy ez egy fordított teremtési folyamat


Hozzászóló: csingi
(Ideje: 05-02-2004 @ 10:03 am)

Comment: A nyelvezete számomra kicsit kacifántos (lehet, épp szándékosan ilyen), de mindenképpen megfordult már a fejemben nekem is, hogy talán lehetett egy másik lehetőség.


Hozzászóló: SAT
(Ideje: 05-03-2004 @ 08:19 am)

Comment: Valóban szándékosan kacifántos, de annak ellenére, hogy elvontnak tűnik, minden egyes mondat valós fizikai, csillagászati jelenséget, objektumot takar. És bármennyire hihetetlen: akik ismerik a Világegyetem szerkezetével kapcsolatos mai ismereteket, legújabb elméleteket, az konkrétan rá is ismerhet ezekre. :)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.28 Seconds