Mézédes csókkal indít a Kedves;
Finom ujjait érzem arcomon;
Már most hiányzik, de indulnom kell;
Vonat visz Budára e mámoros hajnalon.

Léptem kopog az álmos utcán;
Óvón vigyáz a Bazilika;
Szívemben itt van, itt dobog Kriszta;
De messze van még a harmadika.

˝Hisz újra látod a jövő héten˝-
Mondom magamnak félig hangosan;
Persze, a Kedves nincs is messze;
Mint Fannitól Miklós, s az ájult Szerbia.

A telefon csörög, s hallom hangját;
Csókolja lágyan álmos lelkemet;
Szívemben nyár van, s a Nap ragyog fel;
A vonat indul, s lassan elmegyek.