Ha kérnéd, hullócsillag lennék, Tudom, soha sem láttad még, Ha akarnád, az égig repülnénk, Szárnyaimmal az égig kapaszkodnék.
Ha szeretnéd, csillaggá születek, Ragyogok, ha kell csak neked. S ha kérnéd, összeraknám a világot, Szivárványt rajzolok az égbolton.
Hogy szívedre örökre a nap mosolyogjon, A fény óvóan betakarjon, mint az otthon, És felhőd is lennék, hogy felmásszon rá a képzelet, A búskomor, és minden kedves érzésed.
A megragadt pillanat, melyben szédülünk, A kapaszkodó, mikor egymáson ragad szemünk, Virág is lennék, ha kell, pont egy tulipán, A szó, mely némán beléd ég szíved dobbanásán. Mert kitöltesz minden üres járatot, Mert bennem mutatsz új világot, Olyat, melyet senki ez előtt nem látott, Nem ismert, nem kérdezett, csak vágyott.
S most én is a tiedre vágyok. |