[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 317
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 317


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.


Entertained.gif
Nő a tavaszban (novella)
Ideje:: 10-30-2003 @ 12:14 pm

Induljunk ki abból, hogy a nőket nem lehet megérteni.. vagy legalábbis a férfiak számára többnyire kiismerhetetlenek. A tavaszi nő sem kivétel e szabály alól. Sőt! Ennek szellemében..
..lépett ki az utcára. Körbenézett. Semmi látnivaló, csak a szemben elnyúló gang, ahol olykor kispályás focicsapatok játszottak egymással.
-Jó, hogy otthon hagytam a pulóverem..- futott át hirtelen az agyán. Egy földszinti ablak rácsai között találkozott a tükörképével. Amit látott elégedettséggel töltötte el. Hollószín félhosszú haj omlott vállaira, topjának pántjai pont annyira feszültek, amennyire szerette volna. A sötétkék anyag nem hangsúlyozta túlzottan, hogy nem volt már otthon több tiszta melltartó. A hosszú, feketére-feketén hímzett rózsákkal tarkított szoknya egy bakancsban végződött. Enyhén karikás szemeit jól álcázta a szolid, picit darkos smink. Túlzottan sokat éjszakázott mostanában. Elfordult a rögtönzött tükörtől. Lépteit szaporára fogva megindult a jól ismert úton.
Megint késésben volt. Dorka biztos ideges lesz, ha ismét megváratja. Nagyon régóta ismerték egymást. Átélték egymás életének nagy pillanatait, nem voltak köztük titkok, mindig együtt lógtak, ha tehették. A villamoson megint rátört az ismerős érzés. Tarkója erősen bizsergett. Megpróbált nem gondolni anyjára, aki folyton boszorkányokról mesélt neki, mielőtt elillant volna az életéből. -Nem..- suttogta összezárt szájjal, és egy nem túl hirtelen mozdulattal hátranézett a válla felett. Zöld szeme egy másik -az övénél jóval sötétebb- szempárba kapaszkodott bele. Hirtelen nem tudta meghatározni, milyen színű is. Nem engedte el, de így is felmérte 'áldozatát'. Egy pattanásos képű, vele nagyjából egykorú fiú nézett rá megkövülten, az arcán kissé bugyuta mosoly. Látszott rajta, hogy nem számított erre a fordulatra, ettől ő is elmosolyodott. Közelebb lépett a sráchoz, és a tekintetét még mindig fogvatartva ennyit mondott:
-Látom a gondolataidat.. hunyd be a szemed kérlek!-. A fiú ösztönszerűen engedelmeskedett. Ő pedig nagyon lassú mozdulattal lábujjhegyre emelkedett és egy határozott csókot nyomott a homlokára. -Szerencsét hoz.
Hang továbbra sem jött ki a srác torkán. Egy felületes szemlélő azt hihette volna, nem is keresi. Hirtelen egy zökkenés törte meg a varázst. -Mi..? - kérdezte a fiú, a kábulatból épphogy csak szabadulva. -Ne szálljon a fejedbe azért! Én itt le is szállok, légy jó!- és leszállt a villamosról. Arcáról még a lépcsőn letörölte a mosolyt, és visszaragasztotta szolidan érdeklődő maszkját. Szerette ezt a játékot. A nap már nyugovóra tért, és a horizont alól világította meg a gomolyfelhőket. Ez volt a kedvenc napszaka, amikor átveszi az uralmat a virágok illata.. -..csak nem a metróban..- zökkentette vissza magát a valóságba. A mozgólépcsőn állt. Drukkolt, hogy ne várjanak rá ellenőrök a végén. Ez is olyan játék volt, adrenalin teremtő. Kicsit lehajolt.. egy pár láb volt csak a mélyben. Megúszta. Egy magányos hajléktalant látott, aki begyakorlott mozdulattal tépte le a szemetes előlapját. Mikor az öreg rájött, hogy pechje volt, és inkább lejmolnia kéne a megélhetés érdekében, ő már a biztonsági sávon lépkedve kerülgette a többi utast. Megállt. Nem kellett sokat várnia. Beszállt a vagonba, és hátizsákját a túloldali ajtónak vetve felmérte a terepet.
Mintha egy webkamera lépett volna működésbe, lassú frissítéssel. Az emberek mereven bámulták kiszemelt szem-pontjaikat. Ha néha-néha mégis összeakadt valakivel a tekintete, az egy pillanat múltán zavartan kapta el. Persze voltak kivételek. Ilyenkor általában kacsintott egyet, hogy mégis ő nyerjen. Olyan is volt, aki nem a szemét kereste. Rajtuk csak mosolygott. Tudta, hogy soha nem kaphatják meg azt, amiről álmodnak. A vizuális fantáziát viszont szerette kielégíteni, hisz nem kellett hozzá semmi kiegészítő. Ha fütyültek utána az utcán az útkarbantartó munkások, sosem fordult oda -álszent módon- kikérni magának a véleménynyilvánításukat. Örült a lelke. Behunyta a szemét, és megkereste a ritmust az alagút süvítésében. Enyhe rezgés futott végig a hátán. Valaki kereste. A táska zsinórját gyorsan kikötötte, és felvette rezgősre kapcsolt mobilját. Dorka volt az:
-Szia drága! Merre jársz? - kérdezte. Mindig furcsállotta, mennyire más a hangja mint élőben.
-5 perc és ott vagyok. Bocsi, csak elhúztam az időt. -válaszolta bűntudatosan.
-Még én sem vagyok ott, szóval ne izgulj! Megvársz, igaz? - és egy cuppantás után bontotta a vonalat. Nem volt dühös, hogy barátnője így zárta le a beszélgetést, mert tudta, hogy mindjárt találkoznak. Különben is, megszokta már.
Az este elég izgalmasnak ígérkezett. Dorka nem árulta el, hogy hol lesz a végállomás, csak annyit kért tőle, hogy mindenképpen jöjjön el. Hát most itt volt. Ő és a többi ember. Csak Dorka nem érkezett még meg. Kinézett magának egy szimpatikus betonkorlátot, ami épp most engedte ki a napközben magába szívott hőt. Leült, és keresztbe vetett lábain könyökölve, állát a tenyerébe fúrva szemlélte a népeket. Ekkor pontosan ugyanazt a bizsergést érezte, mint a villamoson. Mintha gyengeáramú elektródákat kötöttek volna a felső csigolyáira. Jobbra kapta fejét, és pont látta, amint a legfrissebb ismerőse kilép a metróból, tekintetével kutatva valaki után. Tudta, hogy kit keres. Érzékien csücsörítve fújt egyet a srác irányába. Két dolog történt ezután: Dorka feje bukkant ki az aluljáróból, a srác meg hirtelen megtorpant. Egy pillantás volt csak, de mintha megállt volna az idő. Megborzongott.. Imádott borzongani.. Nagyon kevesen tudták csak, hogy miért. Agya ismét minden figyelmeztetés nélkül kapcsolt át. Nem tudta befolyásolni. Az emberek Dorka és a srác kivételével áttetszővé váltak; több tucat néma kimerevített szellemalak. Mintha enyhén fodrozódott vízzel lett volna feltöltve a sziluettjük. Senki nem mozdult, ám a vibrálás így is mindenhol jelen volt. Nem érezte a testét. A gondolatai által kiválasztott nézőpontokból látta a világot. Felszállt a tömeg fölé, kívülről nézte magát, még mindig elnyílt szájjal üldögélt. Mióta tudta, hogy mit jelent a szó, szeretett keríteni. Most is erre készült. Nem mindig sikerült, de ma összejött a dolog. Tudta, mit kell tennie. Minden idegszálát megfeszítette - Egy villanás, majd még egy. Végül egy színorgiába öltözött fénysodrony képében prédái között ívett húzott a vágy. Ha valaki, hát ő tudta, hogy mit jelent a szerelem első látásra. Elmosolyodott, mert már ők is tudták. Mindig sajnálta, hogy Dorka a magányának rabja volt. Nem tudták, és nem is akarták megközelíteni a fiúk, pedig nem volt csúnya, csak ilyenné lett az évek során. Szinte sugárzott belőle a párkapcsolatok iránti érdektelenség. Nem kellett médiumnak lenni, ezt bárki érezhette. Merengésének egy kisebb sokkal felérő változás vetett véget. Visszazökkent a valós idejébe. Bezárta a száját, és szemével követte, ahogy Dorka és a srác lassan egymás felé indultak. Az emberek eredeti formájukat visszanyerve tértek ki az útjukból. Öntudatlanul, a közjátékot észre sem véve. Találkoztak. Nem voltak szavak. Egy csókban forrtak össze. Hosszan elnyújtva.. tökéletes volt. Eközben ő felállt, leporolta a szoknyáját, megigazította a táskáját, és az önfeledten romantikázó pár háta mögött visszasurrant a metróba. Megint dalolt a lelke.. hazafelé még egy sms-t küldött barátnőjének, a következő szöveggel: "Nem megyek, mert ott voltam ;-) Soxerencsét!"
..és reggel végre kipihenten ébredt az óra csörgésére.


Utoljára változtatva 11-05-2003 @ 06:26 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Lujza
(Ideje: 11-02-2003 @ 09:47 pm)

Comment: Hm. Ha ez most át van egy kicsit dolgozva, akkor jobbnak tűnik, az előzőnél :)))))


Hozzászóló: Lujza
(Ideje: 11-02-2003 @ 09:51 pm)

Comment: Hm. Ha ez most át van egy kicsit dolgozva, akkor jobbnak tűnik, az előzőnél :)))))


Hozzászóló: DaySleeper
(Ideje: 11-04-2003 @ 08:33 pm)

Comment: kösssz! :)) (ez a javított-javított kiadás..)


Hozzászóló: csingi
(Ideje: 11-05-2003 @ 08:44 pm)

Comment: Tetszik. Nagyon jó. Prózában mintha kevésbé volnál kemény DaySleeper.


Hozzászóló: ange
(Ideje: 11-05-2003 @ 09:19 pm)

Comment: " Ez volt a kedvenc napszaka, amikor átveszi az uralmat a virágok illata.. " Szinte magam előtt látom a májusi naplementét, buja lila színekben pompázó felhők a horizonton és a levegőben ott kavarog a tavaszi rétek illata...... behunyom a szemem és már repülök is messzire a széllel és a virágok illatával....


Hozzászóló: Lujza
(Ideje: 11-05-2003 @ 09:44 pm)

Comment: Hmmmmm :))))))))))))))))))))))))))


Hozzászóló: DaySleeper
(Ideje: 11-06-2003 @ 11:22 am)

Comment: figyi Lujza :)) Te egyszer tutira "hm"-mé változol :)))


Hozzászóló: Csandi
(Ideje: 11-12-2003 @ 09:30 am)

Comment: Tetszik, mert izgi ez a "mai boszorka" ötlet. Misztikus! Mellékesen, hogy tudtál egyéni ikont adni magadnak?


Hozzászóló: DaySleeper
(Ideje: 11-15-2003 @ 11:24 am)

Comment: Csandi: aham.. tisztára Harry Potter (bár előbb írtam.. fuhh:) ikon téma: a fórumoknál menj felül a PROFIL linkre, aztán ott lesz alul az AVATAR feltöltése. sajna az adatoknál a PUBL.FELÜLETEN nem tudod beállítani.


Hozzászóló: Csandi
(Ideje: 11-17-2003 @ 07:44 am)

Comment: Egyáltalán nem hasonlít a Harry Potter könyvekhez, de remélem, nem bánod! :-) Köszönöm a segítséget ikon ügyben.


Hozzászóló: DaySleeper
(Ideje: 11-28-2003 @ 07:51 am)

Comment: nem bánom :) csak azért gondoltam, mert az is mai környezetben játszódik és mágia van benne... de nem gondoltam teljesen komolyan a párhuzamot ;) ..és nincs mit!


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.38 Seconds