Gyere ülj kedves mellém…
Gyere…na …gyere már…ülj le picit…picit ide mellém…mesélnem kell.
Nem is mesélnem, hanem alapos öblögetés után nyafogni egy nagyot, hogy elhagyja a testet ez a nagy adag izé…ez a…, ami dolgozik…mert dolgozik rendesen…mert nem pihen…
Gyere…na…gyere…hagyd…, hagyd majd én kipakolom a kiflit meg a kenőmájast…
Chipset hoztál?…
Azt mondtad hozol!…
Jaj, hagyjuk most ezt koleszterin mizériát, jó?… Nem alkalmas a pillanat…
Azért!
Azért nem…azért…,azért mert… ma…ma összevesztem a Világgal, na!
Most miért nézel ilyen félreérthetően?… Neked is volt már ilyen, nem?
James Dean még haragban is volt vele…
Mondjuk én nem tervezek hosszú folytatást… egy jó kis duli-fuli és már nyújtom is a béke jobbot…de azért nekem ahhoz idő kell… idő bizony…nekem ez nem megy ilyen sebességgel…
Nem…,nem kérek buborékmentes ásványvizet…köszönöm.
Túrórudi van?…
Na mindegy…szóval a reggeli keléssel nem volt semmi gond…Nem! A puszidra nem emlékszem…arra sem, hogy a fülembe suttogtál volna…Hogyhogy miért?...szívem én akkor még jócskán alszom!...Jó!…Járt a szám! Na és?…Tudod milyen vagyok azokon a korai órákon!...De elmondhatnám végre, hogy milyen cudar egy napom volt?...
Hogy mustármagnyira zsugorodott a gyomrom?…Vagy Te most a fejedbe vetted, hogy megpróbálod a „hab” szerepkörét betölteni a tortán?
Mer’ játszhatjuk ezt is…végül is…hiszen ismersz…az idegeim acélsodronyból…A Lágymányosi-hidat is abból…
Te figyelj!…Te tényleg azt akarod, hogy inkább az egyedülálló szomszédlánynak meséljem el?…
Tudod…az, aki mindig nagyot mosolyog, ha meglát minket…az a kis csinos…az.
Mellesleg úgy tapasztalom, lelkesedése mit sem lanyhul, mikor csak ketten futunk össze a szűk folyosón...
Na…azért!…Látod? Ez mindig bejön! Mér’ nem lehet egyből így?…
Mér’ nem lehet a szegény meghurcolt férfiember napi szenvedéseit (mert van neki, mert nem fenékig tejfel, mert őt is meg lehet gyötörni) végighallgatni és közben csendesen bólogatni?
Olyan nagy kérés ez?…De tényleg?... Olyan nagy?
Na!…most meg nézel bele megértő és meghatódott tekintettel a szemembe…és…és így lelkiismeret furdalásom van...
Jaj!!!
Hogy ehhez mennyire értetek! Hogy ez mennyire egy női…egy női…egy ilyen…
Tudod a pasiknak micsoda melóra van szükségük ugyan ennek a hatásnak az eléréséhez ? Micsoda szavakra? Micsoda körmönfont mondatszerkesztésre? Tudod Te azt?
Ti pedig, hipp-hopp, előhívjátok valamelyik „elmentett fájl”- ból, a pasinak meg megrogyik a térde…és vége…
De nem! Nálam ez most nem fog bejönni! Én most szemellenzőt használok!…
Micsoda?…
…Na, ne!…Mikor egy kicsit feszültebb vagyok, és egy kicsit megemelem a hangom Te mindjárt ezzel a „férfi depresszió” szöveggel jössz!
Hát nem!
Itt most depressziónak nyoma nincs!
Tudod mi van?
Hát az van kérlek, hogy beállok a sorba…Gyroszos…Tudod a görög pasi, aki amint belépek az üzlethelyiségbe, jópofa akcentussal kérdezi: „Egyszer csípós, hádzsma nélkul?”
…Az…, az igen!…Szóval állok a sorban, és épp rám kerülne a sor…épp ott tartok, hogy végignéztem az előttem állók Nagyvárosi Mannáját…, hogy hogyan készül…és még a nyálzuhatagomat is sikerült visszatartanom rendesen…erre nem elém áll pofátlanul két bitbull-fejű fickó?... És még röhögnek is!...Én meg gyáva vagyok…görög barátunk meg nem mer rendet tenni, mert akkor esetleg helyben hagynák…egyhelyben!...Hát nem bosszantó, hogy az ember be van tojva, hogy nem mer szólni…mert ki tudja mi történik az arcberendezésével?...
Hát nem kiborító?…
…Szólj már valamit!…Mond el nyugodtan!…
Hogy szerinted jól tettem, hogy nem szóltam?…Hogy ebben nincsen ma már semmi különös?…Ugye most viccelsz?…Ugye csak…Ugye ez csak valami terápiás izé?…
Ugye?
(Aztán fogta, lement a boltba, és bánatát chipsbe fojtotta.)
|
