Szirénázó mentővel érkezik
a vajúdó nő, - korán jött –
gyorsan elő a műszereket ...
apró, élettelen a test .....
még küzdenek érte...

inkubátor – hónapokig –
nem fénylik fel
csak könnyezik
a két kis szem
mintha siratna valakit.

nem fog látni jól
- szól az ítélet –
majd az intézet
megtanítja élni,
járni, beszélni.

egyedül maradt,
a hosszú évek alatt
alig jött látogató,
az is gyorsan
tovaszaladt

évzáró
a nagyteremben
és a csendben
a zongora húrjain
zeng a csillagok zápora

és a látó szemekben
könnyes felismerés
dobogtatta meg a szíveket:
nem kétséges !
csillag született.