[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 342
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 343

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Morisonnak 2.
Ideje:: 11-14-2007 @ 02:06 pm

Egy késő nyári délutánon jól öltözött 40-es férfi ballagott lassan hazafelé az úton. Sétáról térhetett haza, mert fekete cipőjét belepte a por. Hosszú aranygombos bambuszpálcáját a hóna alatt vitte, kék szemében, mintha egész elveszett élete tovább élt volna mely sajátosan elütött napbarnította bőrétől, nyugodtan nézett körül vagy le az alkonyborongásban elterülő birtoka felé. Majdnem idegennek látszott, mert akikkel összeakadt útján kevesen köszöntötték, bár egyik másik ember akaratlanul is rákényszerült, hogy a komoly szemekbe nézzen. Végül megállt a nagy hófehér oszlopos ház előtt, vetett egy utolsó pillantás földjére mielőtt lemegy a nap és belépett a tornácra. A házban végigsétált a hosszú folyosón, a legutolsó szoba volt az övé, és előtte az apjáé és a dédapjáé. A szobában nagy tölgyfa szekrények sorakoztak végig, betöltötték a szoba egyik felét, szinte roskadoztak a könyvek alatt, ha az ember jól figyelt hallani lehetett az öreg polcok sóhajtásait. A szoba amúgy csendes és barátságos volt, a másik falon arc és tájképek lógtak. Sötétzöld bársony terítővel letakart méretes asztal állt a középpontban, rajta nyitott könyvek, újságok és számtalan jegyzet hevert. Ormótlan karosszék az asztalnál, selyemvánkosokkal kibélelve. A férfi a sarokba tette botját és levéve kalapját, a karosszékbe telepedett, összekulcsolta kezeit és a sétáját látszott kipihenni. Amint ott üldögélt gondolataiban elmerülve , lassan leszállt az éj, előbújt a hold, vékony holdsugár vetődött be, és a férfi szeme követte, a lassan, továbbhúzódó csíkot. Az ezüstfényből egy lány lépett hozzá, s úgy 20 év körül lehetett, fehér ruhába bújt teste azonban többről árulkodott. - Morison - súgta - gyere velem ! Ma egész éjszaka együtt lehetünk, gyere velem ki a kertbe. Fürgén felállt a férfi, megfogta a lány kezét, keresztülfutottak a házon, onnan ki a kertbe s ki a rétre. A lány táncraperdült, meztelen lábacskái alig érték a földet , fehér ruhája lobogott, sejtelmes fehér köd fonta körbe ártatlan testét. A férfi állt és nézte, hagyta, mert szerette nézni, játékát a fénynek. A lány lassan belefáradt a táncba a fübe ült és virágokat szedett, egyett a hajába tűzött, közben nem vette észre , de messzire kalandozott el. A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. -Kicsilány! - kiáltotta a férfi.- Kicsilány ! - s a lányka jött is gesztenye barna fürtöcskéi csak úgy repdestek feje körül. Gyere ülj le ide mellém, mesélek neked valamit, figyelj. A lány az ölébe hajtotta fejét és hallgatta őt. Néha kissé közelebb bújt majd eltávolodott, felült és feszülten figyelt, majd megnyugodva újra a férfi ölébe merült. A mese a végéhez közeledett és talán nem is volt mese, mert minden szó ami elhagyta a férfi ajkát, igaz volt és rideg. A lányka arcán egy sötét árny suhant át , de eszébe jutott, hogy előttük áll még az egész éjszaka minden bolondságával és szerelmével, illatával és bájos enyelgésével. Feltérdelt, a két kezével a férfi arcát érintette, aztán egy fél csókot engedélyezett és szemével csábította egy másik helyre a réten túl, az erdő mélyre. A lány lépdelt elöl a férfi utána, néha hátratekintett, hogy követi-e Őt, szoknyája ide oda libbent, kissé felhúzta két ujjával felcsippentette az anyagot, hogy ne húzza tövis vagy bogáncs, a férfi nézte fehér lábait, háta ívén időzött szemével, leomló hajában gyönyörködött és követte. Játék volt az egész, minden a csábítás és szerelem játéka az érzékiség forrása a tűz mely testükben éget és öröknek ígérkezett. Az élet játéka. A férfi már nem tűrte tovább, uralkodni akart felette és magáévá tenni, megragadta a lánykát és maga alá gyűrte, a lányla teste puha mohaágyon virágszirmokon, tavalyi lomb szőnyegen feküdt kiterítve, mohón falta a férfi, habzsolta, harapta puha fehér bőrét, néhol felsértette, piros lett csókja helyén. Erős kezei tartották a lányt, hófehér melleiről a könnyű ruha leszaggatva, a férfi csuklója köré csavarodva, tartotta fogva őket. A férfi vesszejét bedugva lassan, de határozottan tette magáévá a lányt, a táncuk egyre vadabb és erősebb lett, a lány halkan nyögdécselt a férfi zihált és a beteljesedés hamar eljött. Még egy két kemény lökés és a férfi robbant, a lány lábait köré fonta , karjaiban tartotta, fejét a szíve fölé húzta és nyugtatta őt. Így feküdtek, összefonódva, ábrándozva ők. A férfi talán el is aludt, a lány éberen őrízte és óvta álmát, míg az ő ideje el nem jő. Talán egy órával később, a férfi elkezdett mocorogni, lassan kinyitotta szemeit a lány szemébe nézett és halkan suttogott a fülébe, arcuk örömtől fénylett, csókjuk szinte égetett és szerelmük újra feléledt, a lány óvatosan a férfi fölé csusszant, haját hátravetve, karjait az ég felé nyújtva nevetett, a szeretett testre borult, cicijével simogatva a férfi arcát, bímbóját ingerelte, hegyesedve borult arca fölé, egyszer egyiket majd másikat adva a férfi szájába. A lányka érzi lába között az erősödő férfiasságot kezével megfogja, punciját körbesimogatja, majd mikor már elég nedves magába vezeti, meglovagolja, lassan hintázik rajta, közben cicijét simogatva, incselkedőn néz a férfira. Ringatja csipőjét a férfin táncolva egyre hevesebben és jajdulva míg elér a csúcsra és a gyönyör hullámai végig futnak testén. Halkan és pihegve lélegeznek, lassan megnyugszanak, újra csend van körülöttük, a hajnali fény simogatja testük, ébreszti őket, a nap első sugaraival a lány tovatűnik, a férfi karjai a levegőt markolják, sóhajt egyett és a ház felé veszi útját. A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. Lassan lépdel, újra gondolatai foglya. A házhoz ér belép az ebédlő felé veszí útját és miközben a reggelijéhez fogna az éjszaka foglalkoztatja, úgylátja mintha a lánykája épp a teát töltené ki, kis kezével az ezüstkancsót fogja, de csak a reggeli fény űz gúnyt belőle, mert újra egyedül van.


Utoljára változtatva 11-14-2007 @ 02:06 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 11-14-2007 @ 07:00 pm)

Comment: Nagyon jól írsz, nehogy abbahagyd. A tördelés miatt kérlek hívj, mert így nagyon egybefolyik, nehezen olvasható! Puszi: Andi


Hozzászóló: blue
(Ideje: 11-15-2007 @ 12:26 pm)

Comment: Sajnálom, hogy nem tagoltad, nagyon egybe van. Szép írás.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds