[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 215
Tag: 1
Rejtve: 1
Összesen: 217

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A Kis Rózsaszín és a virág lényege
Ideje:: 11-18-2007 @ 07:57 am

előző rész:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Irodalom&file=display&jid=25360

Sokáig üldögéltek a vízparton: a Kis Rózsaszín és a Tündérszemű Hang.
- Milyen furcsa! -mosolygott magában a Kis Rózsaszín. - Egy Hang, ami némán is ragyog... Nem is hallom, mégis látom, hogy itt van mellettem. Velem van... Nem hagyott egyedül.

A kiskacsák ügyetlenül követték anyjukat a nádasban. Némelyik kétségbeesetten csapkodott szárnyával, ha lemaradt. A Kis Rózsaszín már épp felszisszenni készült, hogy "jaj, mindjárt lemarad az egyik!", de akkor az anyjuk hátrafordult és a csőrével biztatóan lökött rajta egyet.

- Aggódtál, hogy ott hagyja az anyja? - szólalt meg a Hang, és a Kisrózsaszín tudta, hogy mosolyog.
- Többet kellene tudnom a kacsákról... Többet a világról... Akkor nem aggódnék annyit - szólt zavartan, és szinte beleolvadt a lemenő Nap színébe.
- Tudod, ismertem egyszer egy tudóst. Ő is mindig azt hajtogatta: többet kellene tudnom a világról!
- És?
A Kis Rózsaszín egészen izgatott lett. A Hang irányába fordult. Még nem tudta, mit fog hallani a következő pillanatokban, de érezte, hogy figyelnie kell. Nagyon kell figyelnie.
- Volt ennek a tudósnak egy virága. Egészen különleges virág volt. Úgy talált rá a kertben egy szép tavaszi reggelen.
A Kis Rózsaszín átadta magát a Hangnak. Szinte látta, ahogy a fényben kirajzolódik az arca. Kócos haja a homlokába hullt, de a szeme úgy ragyogott, mintha tűz égett volna benne. Annyira figyelt, hogy el is felejtett meglepődni azon, hogy a Hangnak arca van.

- A tudós rögtön felismerte, hogy ez egy igazán különleges virág -folytatta a Hang. - Beszaladt a házba, és egymás után lapozta fel a könyveit, hogy megtudja, milyen virág nőtt a kertjében. De hiába lapozta át az összes könyvet, egyetlen könyvben sem talált ilyen virágot. Még hasonlót sem! Rögtön tudta: itt van élete nagy lehetősége! Egy virág, amiről még senki sem írt! Egy virág, amit ő fedezhet fel.
- Mégis! Milyen virág volt? - kérdezte a Kisrózsaszín kiváncsian.
- Pontosan olyan volt, amilyennek az előbb elképzelted -simogatta meg a Hang.
- Ja!

A Kis Rózsaszín iszonyú zavarba jött. Az nem lehet, hogy ez a kócos hajú, tündérszemű Hang a fejébe lát!
- Folytasd, kérlek! - nézett rá szelíden.
- A tudós első dolga az volt, hogy kiásta a virágot, mert a szobájába akarta vinni, hogy egy pillanatra se tévessze szem elől. Csakhogy ez a virág nem szeretett a szobában lenni, és mikor beültette egy cserépbe, hervadozni kezdett. A tudós nagyon megijedt, így hát leszakított gyorsan egy szirmot a virágról, és a mikroszkópja alá tette, hátha így többet megtud róla. A virág olyan gyorsan elpusztult, hogy a tudósnak még arra sem volt lehetősége, hogy alaposan megfigyelje a leveleit. Amilyen érthetetlenül ott termett az udvarán, most ugyanolyan érthetetlenül eltűnt a cserépből ez a különös virág. Nem maradt utána más, csak az a kis szirom, amit nemrég letépett róla.

A Kis Rózsaszín teljesen belefeledkezett mindabba, amit a Hang mondott. Annyira figyelt, hogy az ő szeme is fényleni kezdett. Éppen úgy, mint a Hangnak. Mintha tűz égne benne.
- A tudós, kétségbeesésében elrohant a laboratóriumába, és betette a szirmot egy gépbe, ami képes volt egyetlen sziromból előállítani az eredetivel teljesen megegyező virágot.
- És sikerült neki? - kérdezte a Kis Rózsaszín csillogó szemekkel?
- Igen, sikerült - bólintott a Hang és közben megigazította kócos tincseit. - Sok, sok virágot csinált a gépével, és addig figyelte, míg mindent meg nem tudott róla. Aztán írt egy könyvet a virágról, amiért kitüntetést kapott és sok-sok pénzt. Mégis boldogtalan volt - sóhajtott a Hang, és úgy lóbálta a lábát a padon, mint aki befejezte a történetet.
- Boldogtalan volt -ismételte meg elgondolkodva  a Kis Rózsaszín. - Talán mert elfelejtette a legfontosabbat.
- Igen. Elfelejtette a legfontosabbat -sóhajtott a Hang, és megfogta a Kis Rózsaszín kezét.
- Elfelejtette, hogy mi a virág lényege!
- Elfelejtette megszagolni...
- Elfelejtett benne gyönyörködni...
- Elfelejtette, hogy mi a virág lényege.

A Kis Rózsaszín egészen embernek érezte magát a Tündérfényű Hang mellett. Hirtelen igazi lett minden! A keze, a szeme, a lába... És a Hang is egészen olyan volt, mint egy ember. Értették egymást.
Ültek a padon, fogták egymást kezét és körbevette őket a ragyogás.
- Nem tudom mi a neved, de én Tündérbogyónak hívlak ezentúl -simogatta a Kis Rózsaszín a titkot a Hang tenyerébe.
- Tündérbogyó vagyok - felelte a simogatás.
 

 



Utoljára változtatva 11-18-2007 @ 09:22 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Angeli
(Ideje: 11-18-2007 @ 09:26 am)

Comment: Olyanok ezek ketten, hogy az ember mosolyog és azért könnyezik is egy kicsit, olyan kedves és bölcs, közben meg elesett és naiv. Nagyon szép szerintem.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 11-18-2007 @ 09:33 am)

Comment: Köszönöm, Angelika! Ez most nagyon jólesett! :)


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 11-18-2007 @ 10:11 am)

Comment: Köszönöm Szemi, próbálom szagolgatni a virágomat. Puszilom Tündérbogyót.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 11-18-2007 @ 10:17 am)

Comment: :))) szeretem, mikor valaki ilyen tanulékony! :)))


Hozzászóló: veva
(Ideje: 11-18-2007 @ 12:39 pm)

Comment: Gyakran járunk így. Kapunk valamit, és megpróbálunk minden energiánkkal arra rájönni, hogy miért olyan amilyen, szétszedni, hogy utána össze tudjuk rakni (ha), s a nagy vizsgálódásban elfelejtünk neki örülni!


Hozzászóló: ovobacsi
(Ideje: 11-18-2007 @ 01:08 pm)

Comment: ...ahogy a hótakaró lényegét is a hópelyhek adják, mind a saját egyediségével: formájuk különbözőségével, ahogyan lehullanak a talajra -mennyi mindent rajzolhatnak fel közben az égre...


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 11-19-2007 @ 08:46 am)

Comment: Leírtad, elolvastuk és így már nem tűnik el a pillanat... Ime: a virág lényege. Köszönöm, Vadalma!


Hozzászóló: blue
(Ideje: 11-19-2007 @ 01:24 pm)

Comment: Szemi, már hiányoltam a Kis Rózsaszínt, annyira szeretem olvasni. sze:g))))


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 11-19-2007 @ 03:25 pm)

Comment: Veva:) ahogy Netitől tanultam: köszönöm az értő olvasást! :)))


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 11-19-2007 @ 03:28 pm)

Comment: Som:) többször is elolvastam (legalább tízszer)... hogy mi vaaan? hótakaróvá lett hópelyhek rajzolnak az égre???? (erről kellene verset írnod!)


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 11-19-2007 @ 03:30 pm)

Comment: Pirom! én mindig hálát adok a Magasságosnak, ha meglátom, hogy itt jártál, mert ugye, sosem tudhatni, az ember mikor veszíti el a barátait, és még meg sem szagoltalak...


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 11-19-2007 @ 03:31 pm)

Comment: Gaby:) éreztem! éreztem én, hogy valakinek hiányzik.... :)) (Köszönöm!)


Hozzászóló: Tupir
(Ideje: 11-19-2007 @ 04:37 pm)

Comment: néha jó lenne olyannak lenni, mint a Kisrózsaszín, ártatlan, világra csodálkozó tekintettel élni a mindennapokban...


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds