PÉNZMONOLÓG (Monológ önmagammal a pénzről)
Ő az Úr felettem? – Nem ő az úr feletted… Nem pénz az úr felettem – Nem bizony, mert elfeledted… Elfeledtem én, a Pénzt? – Elfeledted, mert nem becsülted… Hé! Nekem nem volt mit becsülnöm! – Nem hívtad, nem becézted… Mit nem tettem!!!? – Nem udvaroltál neki… Kellett volna? A pénznek?! – Nem hódoltál be neki… Nekem ehhez nem volt kedvem… - Számláidat sem fizetted ki… Nem volt miből kifizetni… - Mert nem volt PÉNZED… Hol volt, hol nem volt… - Tehát, a PÉNZ játszott veled… Mi az, hogy játszott!!! Elbújt előlem! – Csak akkor, mikor kellett… Hát, persze! Csak szórakozott velem! – Mert a PÉNZ az ÚR feletted… Jellemtelen úr…. – De megvan a PÉNZ jellege… Jó. Akkor most én leszek a pénz! – És TE adod magad?! Kinek, miért és minek?! – Na! Látod? A PÉNZ is ezt kérdezi meg! Kitől és mitől? – ÖNMAGÁTÓL…., mint TE… Na, de a pénz nem Ember! – De Embertől való…
- Kézről kézre jár, csak az én kezembe nem talál… - Mert azt mondod nem ő az úr feledted… - Nem tudok elismerni úrnak ily’ sátáni terméket…. - Ha nem ismered el, nem lesz sohasem pénzed … - De hát felismerem benne jellegét!!!…. - És a Sátán a Földön él…És Te? - Én is a Földön élek…. - Akkor ismerd fel, hogy most a PÉNZ az ÚR feletted!
- FELISMERTEM…. Ó, ISTENEM! - Ehhez, semmi köze Istennek!
Komárom-Szőny, 2004. 06. 22. |