[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 327
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 328

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Elhajló fények
Ideje:: 11-20-2007 @ 01:38 pm

Ünnepünk fázósan dől neki a sötét

földszenteknek, rőt gyertyaláng

festvénytáncot jár szépvarázs hiteken,

éphalál kering imával idézett angyalokhoz,

lusta mennyei táj kering.

Isteni éden térdel reszkető őszi fénynézetekhez

csendhangok enyésztik békés öleléseinket.

 

Öreg gúnya ez az emlék,

harmat mozdulat hajigál gyertyaillatot.

Táncol, roppan, szinte fáj, s ha mégsem,

-          szinte itt ülök az élők fényes pitvarán -

burkolt régi emlékek lerúgtak magukról,

rohannak az árnyak érthetetlen

foszlányain át.

 

Az alvó emlékek, haladnak gyökereken,

-          sírás és árnyék fuldoklik értük -

a semmi foszlányain át, az érinthető és

rohanó árnyak est csend zene rendje

úgy szól régi pillanatokról

- mely alszik már a múltban -

mint éberalvás előtt a harang.

 

A szélfútta sírokon, barázdákba

ágyazott báli ruhája összehajol

a tiszta, fagyos álmokkal, s

ring a csendes fekete,

messze, nyugtalan, tudattalan anyag.

Kristályköd a hangja, bing-bong

ragyog, lépdel, bezár és ostromol.

 

A fűzfa is enged a fák létképének.

- bár húzza torkában a tudat -

Az anyag helyében konduló harang,

nyújtja-húzza esőszárnyát megnyugvásra,

bontja belső templomát alvásra,

- ide térdel szív, s az ész -

halk mámoros énekként.

 

Ébred a tűnt, dúlt pillanat,

zsendül-szépül a földfelleg.

Ráhajt, izzik és hátrahagy,

a még zöld kerti kósza szirmokra

szórja a vélt tavaszt, s lázad

pont akkor, amikor

halottak napja van!



Utoljára változtatva 08-03-2016 @ 11:59 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 11-20-2007 @ 04:03 pm)

Comment: Sanyikám! Már a Kalákában olvastam, de ide írhatok is: tetszett!!


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 11-20-2007 @ 06:59 pm)

Comment: Nagyon szépen megírtad. Tetszett! Puszi: Andi


Hozzászóló: VéghS
(Ideje: 11-21-2007 @ 08:25 am)

Comment: Kedves Andi, és Erika! Köszönöm az érszrevételeteket!:-) Itt-ott sántít azért a picinyt!


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.26 Seconds