Vacogva ébredt minden reggel. Szemei bedagadva, haja az égnek s mielőtt még széjjelnézett, száját kiöblítette egy korty szesszel. Ilyenkor mindig utálta magát. Ilyenkor nagy volt benne a hit, hogy megváltozik s megszeret valakit, de olyan embert nem talált. Észre sem vette s egyedül maradt, magányosan a cimborák között. Lakásából kisebbe költözött, fogyott a pénze, az élete is elszaladt. Mire lenyugszik a Nap az égről, lábai, a hű kutyák, az ivóba viszik. Ennyi az élete, csak iszik, csak iszik, míg haza nem viszik a kocsmai székről.
www.KALAKA.com
|