Lát a látó lehunyt szemmel égve,
Minden földi kincset lassan megmérgezve,
Sánta vágyak tündökölnek minden sarkon,
Mint az utca árnyai a boldogságon.

Csak úton vagyok, rohanok, mint mindig,
Menni kell, előre lépve, magamat vinni.
Szívemet csitíthatná az alkohol mámora,
De csak erősíti létezésed lábnyoma.

Bár mondhatnám, mi szívemet nyomja,
Mely egészen testet öltött belém,
S lett lelkem nyugtalansága,
Mikor fájó pillantásod ragyog felém.

Oh igen, ragyog, még most is mesél,
Olyan tiszta vagy, hogy fájdalmam is remél.
S minden szívverésem elhajtja döntésed,
Bennem az ellenkezőjéről beszélnek!

Sikítanék, sírnék elveszetten,
De nem hagy nyugodni szívverésem.
61 szívdobbanás percenként,
És 61 ok, hogy miért…

Miért tudlak még mindig szeretni.