Át a rengetegen
Át a rengetegen át a végtelenen át a járt utakon, merre mész - át a rengetegen negyven éveimen lassan elkészül a számvetés
Arcok suhannak képek zuhannak vonatok rohannak évek szaladnak
Tömegek haladnak embert sodornak szívek szakadnak csak emlék maradhat
Elindultam
Elindultam én elindultam messze voltam még, messze voltam lassan jöttem én, lassan jöttem elhagytam, amit nem szerettem
Ma már csak emlék a régi-régi ház anyám az ablaknál óvón int, s vigyáz csukd be az ablakot, megfázol, kisfiam de már tudjuk, hogy régen vége van...
Tovább mentem én, tovább mentem azt hittem, hogy mindent ismertem de rájöttem, hogy semmit nem tudok újrakezdtem a régi gondolatot
Ma már csak emlék a régi szerelem az érzés már elmúlt, az arcot is feledem mennyit vártam akkor a Moszkva téren én... de vált a kép, megtört, és újra fehér a fény
Voltak nehéz évek
Amikor elindultunk még nem ismertük egymást amikor útra keltünk még nem kerestük egymást
Később találkoztunk furcsa, véletlenen múlott vagy tán mégsem, hogy a sorsunk erre húzott
Voltak nehéz évek ma már visszanézve szépek voltak szenvedések ma már tudjuk, mennyit érnek
Köszönöm Istenem, hogy megpróbáltál köszönöm Istenem, hogy mellénk álltál, köszönöm Istenem, hogy szerettél, sokszor jeleket is küldtél...
" Maradj hát mindörökre fiatal zengjen a szívedben is ez a dal maradj hát mindörökre fiatal s tedd a dolgodat, az élet dolgait. "
Így múlik el...
Nézem a távoli felhőket a szél sodorja el őket s a szerelem így múlik el
Nem számolom a lépteimet már másfelé visznek s a szerelem így múlik el
Ó elveszem a kezemet ó elviszem a szívemet ó elviszek már mindent nem kereslek téged elsodor az élet...
Nincsen harag a szívemben elfeledlek majd csendben s a szerelem így múlik el
Nézem a holdat, a csillagokat nem üzennek, csak hallgatnak s a szerelem így múlik el
Az angyalok
Magasra szállok én mint az angyalok s mélyre zuhanhatok mint bukott fiaitok Végtelen idők óta úton vagyok végeredményképpen csak ember vagyok
Vállaimon már szárnyak nincsenek lehúz a föld, a mélység kérlek, segítsetek Fehér ruhámra sáros rög került hová lett régi énem múlt ködébe merült
Angyalok, az angyalok a régiek, a tiszta szép napok angyalok, az angyalok miért nem hívnak, jönnek vissza most ?
Az elhagyott gyár udvarán
A környezetvédő megállt az elhagyott gyár udvarán körülnézett ő, ahol az idő is megállt
míg hátrafordult, a szél elfújt egy kormos felleget rozsdás víztócsák közt állva, nem tudta mit tehet
Végigment a kopott falak közt és látott sok régi vétket elhagyott hordók, fáradt kezek kiöntötték a mérget
Mi tehet, mit tehet az életben mit tehet, ha nem kap segítséget...?
A lépcső alján
A lépcső alján egy ember áll és nem kenyérre kér kezében pohár és szemében nincs remény
Nem néz a szemekbe már és nem szól semmit sem kezét nyújtja feléd csak ezzel üzen
Ki az aki kér, és ki az aki ad? ki az aki elmegy, ki az aki ittmarad? ki az aki ránéz, ki az aki nem? ki az akit meghat, ki az aki marad, szenvtelen
Magányos csomag a metrón
Ami volt, már nem érdekel ami elmúlt, nem érem el ami eljön, még messze van ami holnap, majd megfogan
Magányos csomag a metrón este tíz felé na, vajon mi lehet benne nem enyém, nem enyém...
Egy macskajajos reggelen
Egy macskajajos reggelen indultam tovább magammal vittem lábaim nyomát Egy szürkefényű hajnalon mentem én tovább nem néztem vissza hosszú éveken át
A szeretet nem kér
A szeretet nem kér a szerelem nem fél s a szenvedély - mindent elpusztít, amíg él
a szeretet megél a szerelem bennünk él s a szenvedély - minden elpusztít, amíg él
Hogyha felfokozod szenvedélyed te is elégsz hogyha elveszíted tisztaságod mi lesz még ?
Mi is leszünk egyszer öregek
Találkoztam én a huszadik századdal A járda szélén állt és az átkelésre várt
Kilencvennégy éves volt, kezében fehér bot arcát rongy fedte el, és az átkelésre várt
Megkért, hogy kísérjem át, mondta sok rosszat látott õ volt a huszadik század, ki az átkelésre várt
Mi is leszünk egyszer öregek megyünk az ég felé szányaink már régen nincsenek, nézünk lábaink elé
A vágy titokzatos tárgya
A vágy titokzatos tárgya menekül az utca túlsó oldalára a vágy titokzatos tárgya azt hittem én, hogy nem vártam hiába...
Orvos, dolgozz...
Orvos, dolgozz gyógyíts, oldozz sebeket foltozz szíveket gondozz
Tedd meg, hogy enyhüljön a fájdalom mosoly még nyílhasson arcokon tedd meg, ha kérem
Ember, érezz válaszolj, kérdezz indulj, és érkezz s ha hiszel, ne vétkezz
Kéz a kézben
Kéz a kézben arccal arcnak szem a szemben száj a szájnak váll a vállnak szív a szívnek együtt állnak teljes minden
"... hús a húson szív a szíven víz a tűzön tűz a vízen ... "
A XX. század legvégén
A XX. század legvégén, mit mond a híradó sok véres halott fekszik valahol csak otthon lenni jó
a fekete dobozból elővillan néhány régi kép mintha ezt meg ezt, meg ezt is ismernéd
Bújjunk a jó meleg szobába és ünnepeljük együtt a karácsonyt, amíg lehet ...
vigyázzunk, vigyázzunk egymásra és lábhoz tett fegyverrel keressünk magunknakhíveket
A XX. század legvégén, szól a televízió azt mondja, holnapra hidegfront és mínusz öt várható a képsaláta villog rád, tengerparti reklám jő csak az a fontos kapcsolj ki, s lazítsál figyeld a sok szép nőt
Bújjunk a jó meleg szobába és tartsuk meg egymásban most is a régi hitet vigyázzunk, vigyázzunk egymásra és fiainknak adjuk át, még amit lehet ...
Epilógus
"... Maradj hát mindörökre fiatal szóljon a szívedben csak ez a dal maradj hát mindörökre fiatal, s tedd a dolgodat, az élet dolgait ... "
(1994) |