A csend és a hang

Vajúdik a csend
Hangokat szül
ritmusra
vagy hirtelen
A hang megterem,
s közben
szüli a csendet
Egymás szülei,
apja, anyja,
önmaguk sarja
Különbözőek,
mint az emberek,
mint a gyermekek
Síri, néma, halálos
A csend magányos
A hang ezerféle:
Ijesztő, de
lehet a szív zenéje
Társak ők
mindörökre
Míg van való,
születik a csend
és a hang elhaló
Ölben tartva,
mint anya óvón
a kisdedet
Keblén dajkálva
A csend a hangot
zabolázza
Ám a hang,
hangot ad magának
Neki feszülve 
a némaság
határának
E kettőség
végtelen
Ott csatáznak
az éteren
Hiszen ez a rend
Ellentétük kötődés
Él a hang és a csend