A hatodik hét

Paszkálom

Álmosan nézem, ahogy fekszel az ágyon

Alszol csöndesen és én simítni vágyom

Puha, szép bőröd, selymes hajad

Látni kívánnám édes mosolyodat.

De tudom, közeleg az idő

Mikor a te vágyad is eljő

Hogy hozzám szorosan simulj

Ragyogó szemeiddel reám ámulj.

Én tégedet boldogan ringatlak

Ha hagyod, hogy eleget aludjak.

Neked a világ dolgairól jó szívvel

Beszélek, hangomban lágyuló színnel.

S, ha majd korod érettebbé válik

Szemeid színe egyértelműn látszik

Hangod már gőgicséléssé leend

Akkor már játszhatok is veled.

Édes szép kisfiam korod még harmatos

Álmod még nyugott, vagy angyaloktól zajos

Tele van a hasad üres a pelenkád

Sírásoddal mégis szólítod anyukád-

S én jövök és rázom a feneked,

Hogy hasad görcseitől megmenekedj.

De már nem csak ezért kell felvegyelek,

Hiszen te nézelődsz, nyílik az értelmed.

Szemeidben csillog a huncutság,

Szájadon látszik a falánkság,

Hasacskád egyszersmind kerek,

De te vagy a legszebb picike gyermek.

Mandula Sz. Leila

Szolnok, 2007. 08.20.