| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A bukott angyal Ideje:: 11-27-2007 @ 06:16 pm |
|
|
|
|
Ez úton szeretnék elnézést kérni azoktól, akiket esetleg akaratlanul megsértettem e mű bármely mondatával... Egyébként versenyen írtam, szóval lehet néhol többet is kihozhattam volna belőle
Sosem feledem azt az éjszakát, mikor bukott angyallá váltam. Hogy hogyan történt? Az bizony szomorú történet. Ha szeretnéd, elmesélem neked.
Már nem emlékszem hány évszázada éltem boldogan, békésen a paradicsomban. Gyönyörű hely, tényleg. Mindig tavasz volt, nyíltak a virágok, zöldelltek a fák, angyalok intézték ügyes-bajos dolgaikat, mennyei zenét hozott folyton a szél. De egy idő után megfojtott ez a sok mézes-mázas dolog, unalmassá, megszokottá vált, és én már emberként sem viseltem el az egyhangúságot. Így hát ott is kilógtam a sorból. Gabriel – ó igen, ő az a híres arkangyal, de ha engem kérdezel nem nagy szám, túlságosan konzervatív és ártatlan külsejéhez képest kimondottan szigorú – szóval Gabriel elég sokat veszekedett velem a rendzavarásaim miatt, el sem tudod képzelni milyen, amikor dühös. Roppant szórakoztató. Én csak jól akartam érezni magam, azt hittem a Menny ezért van. Az ember azt hinné, hogy bármit megtehet, amit akar. Naná, álmában. Esetleg. A mai napig nem értem miért kellett két napig imádkoznom bűnbocsánatért, – pedig nem is hiszek Istenben, akkor mégis mit kerestem én ott?! – mikor néhány angyal haverral rock zenés szülinapi kertipartit tartottunk. Pedig még csak hangosak se voltunk. Annyira. Bár állítólag az emberek azt hitték a világvége közeleg, úgy zengett az égbolt, mintha bármelyik pillanatban kitörhetne egy világméretű vihar. Ugyan már. Miért kellett ennyire felfújni? Csak szórakoztunk egy kicsit. Na és? Na és Gabriel nem egészen így gondolta. Fenébe az angyali arccal, ha már arra sem emlékszik, milyen fiatalnak lenni. Hisz még csak alig 2500 éves. Túlságosan fejébe szállt a hírnév. Még ilyet.
Azért annyira mégsem haragudhatott rám, pár évtizeddel az eset után megbízást adott nekem. Elég testhez álló feladat volt. El kellett vegyülnöm az emberek között, és egy-egy kiválasztottat megvédeni. Többnyire önmagától, hiszen általában felelőtlen ifjakat bíztak a gondomra, gondolták ettől majd megjön az eszem, egyébként nem egészen értem, miért pont én, hisz ha tehettem volna, ugyanúgy éltem volna, mint ők. De az én időm lejárt, és meg kell mondjam, nem sok jutott nekem. Huszonkét évesen haltam meg, tehát érthető miért éreztem így. Nincs igazam? Ráadásul még rossz gyerek sem voltam, nyilván, máskülönben nem angyalszárnyakon repkednék. Rosszkor voltam rossz helyen. A barátnőmhöz siettem, hirtelen fékcsikorgást hallottam, majd egy éles fájdalom, bumm, vakító fehérség és máris a Mennyben találtam magam. Nem túl kellemes élmény, nekem elhiheted. Na de volt esélyem vitatkozni? Eltaláltad, nem. Ott ragadtam és végig nézhette, hogyan él túl a családom, a barátaim és a szerelmem, aki meglepően hamar tovább lépett, alig pár könnycseppet hullatott, fogadok, az arcomra se igen emlékezett pár év múlva, én bezzeg néha még most is látom őt magam előtt, ha álmodok. De ilyen az élet, akarom mondani az örökkévalóság. Úgy egyébként már ő sem él, de sosem láttam a Mennyben se őt, se senkit a családomból. Furcsa. Ha jobban belegondolok, sosem jutott eszembe, hogy átkutassak mindent, igazság szerint talán sosem értem volna a végére. Az is igaz, hogy időm, mint a tenger.
Na tehát ott tartottam, hogy láthatatlanul a földre szálltam, s követtem az utasításokat. Meglepően szófogadó tudok lenni olykor, komolyan, engem is meglep néha.
Nem is volt semmi probléma. Vigyáztam a féktelen fiatalok léptét, néha emberi alakot öltve közéjük férkőztem, és szabadnak éreztem magam. A szórakozásból is bőven kijutott, már emberként is a nők bálványa voltam. És ezt most minden egoizmus nélkül mondom. Alig tudtam levakarni őket magamról. Az angyallét azonban valami földön túli kisugárzást is kölcsönzött, és az angyalok közt is meglehetősen szokatlan külsőt. Félhosszú éjfekete hajam már akkor sem állt úgy, ahogy akartam, pluszban még a szemem is fekete, ellentétben az aranyhajú, kék szemű társaimmal. Talán még irigyeltek is titokban, de, hogy lenéztek, az biztos.
Azon a végzetes estén, mikor épp emberként próbáltam lazítani, az egész napi kemény angyalkodás után, - nem is hinnéd, milyen fárasztó meló – mikor az utcán sétálva és élvezve a holdfény nyújtotta látványt, megláttam Őt az út túloldalán. Teljesen megbabonázott, ahogyan a fény körülfonta karcsú testét, mintha ő maga világított volna. Gyönyörű volt, és mielőtt tudatosult bennem, hogy mit is teszek, követtem. Egy elhagyatott gyárépület felé tartott. Rossz érzésem támadt, tudtam, hogy nem kéne oda mennie, de a közelben nem éreztem más angyalt, az esélyemet meg nem akartam elveszteni azzal, hogy felmenjek utánajárni a dolognak. Gondoltam talán nem fog történni semmi, és így áltatva magam, követtem tovább. Odabent sötét volt és csend, egészen addig, míg kiáltozni nem kezdett valami Michael után, aki talán a barátja lehetett. De semmi sem mozdult, csak a hirtelen erős fény vakított el pár másodpercre, meglepődtem, nem emlékeztem rá, hogy egy angyal kétszer is képes meghalni, de mikor a szemem hozzá szokott, rájöttem, hogy csak a neonlámpákat kapcsolta fel valaki. A terem, ahol voltunk, valamikor iroda lehetett, akkor azonban csak egy szék állt a közepén, rajta egy fiatal sráccal, akinek a kezét hátra kötözték, a száját kipeckelték. A lány hatalmasat sikoltott, és a földre rogyott, ujjai között könnyek peregtek végig az arcán. Ekkor az árnyékból egy sötét ruhás alak lépett elő, és sátáni kacajjal nézett végig a szenvedő lányon. Bár nem egészen értettem milyen egyezségről és fizettségről beszélnek, abban azonban biztos voltam, hogy nem tréfál, és megöli mindkettőt. Ezt pedig nem hagyhattam. Elsőként a lány felé fordította a fegyvert, és még mielőtt gondolkozhattam volna, elé vetettem magam. A golyó elhalt a testemben, nem halhattam meg, viszont láthatóvá váltam. A fickó megzavarodott és nem értette a dolgot, a szava is elakadt. Nem vesztegethettem tovább az időt felkaptam a lányt és a fiút és messzire repültem velük. Ezzel azonban súlyos törvénysértést követtem el. Felfedtem angyali lényem néhány ember előtt, sőt még a sorsnak is keresztbe tettem. Biztos voltam benne, hogy Gabriel nem fog megdicsérni, és a lehető legsúlyosabb büntetésben fogok részesülni. Jóslatom bevált. Tajtékzott a dühtől. Bukott angyal lettem, száműztek a Mennyből, hófehér szárnyaimat feketére cseréltem, és magányosan bolyongok, míg világ a világ. Nem érzem magam bűnösnek, azt tettem, amit tennem kellett. Hát nem az az angyalok feladata, hogy megvédjenek másokat? Nos, én is csak ezt tettem, és a következményeit is viselni fogom.
Azóta is reszketek, ha eszembe jut könnyektől csillogó szeme, ahogy hálásan rám ragyogott. Olyan szívesen magamhoz öleltem volna, hogy megvédhessem mindentől, mellette akartam lenni, szeretni akartam, de nem maradhattam. Ha olvasod ezt a történetet, kérlek, tudd, sajnálom, hogy nem kérdeztem meg a neved, de agyamba véstem minden mozdulatod, az arcod, a hangod, és örökkön emlékezni fogok rád, mert te voltál az én titokzatos kis angyalkám. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-27-2007 @ 08:22 pm
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 11-27-2007 @ 08:22 pm)
Comment: Ez nagyon jó lett.:))))))) Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-27-2007 @ 08:32 pm)
Comment: Ó igen, te vagy a megmentőm :)) Már nem bírtam kivárni, hogy valaki írjon rá valamit :)) Kicsit aggódtam ugyan, hogy esetleg megsértek bizonyos nézeteket... hmm... és köszönöm :)) Puszi: Timy |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prince60 (Ideje: 11-28-2007 @ 09:58 am)
Comment: Misztikus és baromi jó az a fanyar humor amit -különösen az írás feléig - kiolvastam belőle. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-28-2007 @ 01:13 pm)
Comment: Igen, igen, aztán elvittem a témát kicsit komolyabb irányba és valahogy kimaradt, utólag nekem is feltűnt különben, a végén meg még változtatnék, ugyan nem sokat, az kicsit kapkodósra sikeredett sajnos... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prince60 (Ideje: 11-28-2007 @ 02:01 pm)
Comment: Nem kritikaként jegyeztem meg. Van amikor el kell komolyodni. Az egy külön dolog, hogy én nagyon szeretem ezt a kicsit piszkálós nyegleséget. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-28-2007 @ 02:26 pm)
Comment: Igen, hozzám is közel áll, amikor egy igazi régimódi mesét akartam írni, valahogy paródia lett belőle.... :) Azt hiszem én ilyen vagyok :) Kicsit nyegle, kicsit lázadó típus :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prince60 (Ideje: 11-28-2007 @ 03:39 pm)
Comment: Nos Minilany nyomd a savazást, jól áll neked! Talán nem illik ilyet csinálni, de azért én megteszem. Szeretnék egy mesét ajánlani, amit én írtam. A friss blogok között valahol megtalálod. Az egy más féle humorú mese. A Gölöntei bíró és a ... Persze csak, ha nincs jobb dolgod. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-28-2007 @ 03:57 pm)
Comment: Ígérem elolvasom, de egyelőre a művtöri dolgozatra tanulandó anyag is összefolyik a szemem előtt, hiba,a fáradtság... :) az én A szegény lány-om is fent van valahol itt a fullon :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prince60 (Ideje: 11-28-2007 @ 07:55 pm)
Comment: Naná. hogy a művtöri! Üdv! Zoli |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-28-2007 @ 07:59 pm)
Comment: Hát igen, legalább a látszat legyen meg, hogy tanulok :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Deira (Ideje: 11-29-2007 @ 06:44 pm)
Comment: érdekes és még eltudnék rajta filózni, de szerintem az angyalok világa (habár nem értek túlzottan a témához) vagy a láthatalan, a másvilág nem ilyen. Esetleg a róla alkotott párezer éves kép és híresztelések paródiája, de az égiek nem ilyenek. De nagyon érdekes volt, és számomra sokat kimond egy ember (a főszereplő angyal) szeretetéről, bátorságáról, együttérzéséről, és a saját igaza melletti kiállásról, ami szintén fontos. Tetszett. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-29-2007 @ 06:53 pm)
Comment: Ez csak egy fikció, igazság szerint én sem tudom milyen, de ez is egy lehetőség. Egyébként az eleje kicsit parodisztikusra sikeredett, és igen, el lehet filózni rajta eleget :) |
|
|
|
|
|
