Szabó Attila Tamás
A harmadik napon
Az atommeghajtású űrhajó az LY6546598K12-es számú bolygó felé közeledett. Az égitest már betöltötte az elsötétített pilótafülke ablakának felét, de a légkört még nem érték el. Mir szentimentális hangja törte meg a keringési pályát célzó manőver alatt beállt csendet.
- Nem tudom elhinni, hogy az egész Világegyetemben csak itt van élet a miénken kívül.
- Pedig jobb, ha beletörődsz - válaszolta érzéketlenül Aol. Arcéle elmosódott volt a műszerpult egy darabkájának fényétől. - A Megbízó egyértelműen a tudomásunkra hozta.
Mir lenézően sandított társa felé. Arcán kívül csak kapcsolók fölött mélázó kezét látta.
- Tudnám, hogy kaphattad meg az engedélyed ilyen hozzáállással. Egy csöppnyi érdeklődés sincs benned a kozmosz iránt. - Visszafordította fejét az ablakhoz, és rátámaszkodott a pultra. A planéta felszínének albedója nem volt nagy, egy idő után mégis megfájdította a szemét. Pislogni kezdett, és ismét nyugodt hangján szólalt meg. - Te is hiszed, hogy most másképp lesz?
- Remélem! - vakkantotta Aol. Határozott mozdulattal átbillentett egy kapcsolót. Elégedetten konstatálta az eredményt az egyik kijelzőn, aztán megpördült a székével, hogy elrikkantsa magát. - Rer, készen vagy?!
Rer kirontott egy kis fülkéből, és megállt a két férfi előtt a nyomában kitóduló fényben.
- Máris megérkeztünk? - hunyorgott. Műszakálla félig lelógott az álláról, bajsza csapzottan fityegett.
Mir kuncogott.
- Neked is jól áll ez a maskara, Rer. Tisztára emberi vagy.
- Kösz szépen - grimaszolt vissza a másik. - Xax-nak igazi volt, mikor kitette a lábát a K12-esre, mégis megölték.
- Bekuláztál?
Aol leintette csipkelődő társát, és előbbi nyersességével nekilátott felvázolni a dolgokat Rer-nek.
- Jusson eszedbe, hogy ha a Megbízó kiszagolja, hogy Xax halott, ráadásul a küldetésének semmi eredményével nem szolgált halála előtt, nem csak a gázsitól esünk el, hanem a hajót is kiszedik a seggünk alól. És a legjobban te hasonlítasz Xax-hoz.
- Jó, ne magyarázz! - ugatta le Rer. - Tudom! Szerinted ha nem tudnám, felvenném ezeket a szarokat?
Aol visszafordul a műszerfalhoz.
- Nemsokára leszállunk - dünnyögte.
Enyhe rándulás jelezte a fékezési pont elérését. Rer befejezte arcszőrzetének igazgatását. Két kezével végigsimított földig érő lepelruháján, majd elgondolkozva megállt Mir mellett. A bolygót kezdte tanulmányozni. Titkon tényleg félt. Ezen a bolygón Xax-nak kellett megvetnie a lábát, csakhogy őt megölték. Rer ugyan kívülről fújta a teljes forgatókönyvet - három napja volt rá, hogy bemagolja -, de Xax az mégiscsak Xax volt. Ő előtte, illetve közben is rengeteget konzultált a Megbízóval.
- Mi van, ha nem mi szúrtuk el? - vetette föl hirtelen a hosszúra nyúlt hallgatás után. - Mi van, ha Xax-nak mindenképpen meg kellett halnia?
- Kizárt - tiltakozott hevesen Aol. Mir kíváncsian fürkészte az égitest keltette erősödő derengésben. - A Megbízó azt mondta, akkor látjuk a jutalmunkat, ha Xax a fedélzeten van, mégpedig a küldetés befejeztével.
- Xax a fedélzeten van - replikázott Rer.
- Igen! Holtan!
Rer ezúttal hallgatott, helyette Mir szólalt meg.
- Tudjátok, nekem már régóta piszkálja a csőrömet valami. Azt, hogy Xax nem járt sikerrel, mi gondoljuk. Azt, hogy a halála a küldetés szempontjából előre nem várt anomália, mi gondoljuk. És ha a második leszállás csak kamu? Ha a Megbízó valójában kalkulált Xax halálával?
- Az azt jelentené, hogy lehetetlenné akar tenni bennünket.
- Te még nem hallottál arról, hogy egyesek átvernek másokat?
Rer vette át a szót.
- A Megbízó azt a parancsot adta, bármi anomália adódik, mindenképpen várjuk meg a küldetés meghatározott utolsó napját. Lehet, hogy tényleg gondolt Xax halálára. Talán nem kellett volna olyan pánikszerűen elmenekülnünk, és pláne nem kellett volna megbolygatnunk a sírt.
- És mi a retkest csináltál volna helyette?! - kelt ki magából Aol olyan vadul, hogy Mir önkéntelen hátrahőkölt, s Rer is összerezzent. - Xax meghalt! Ezen nem változtathat senki! Se te, se én! Ahelyett, hogy engem szekíroztok a hülyeségetekkel, inkább imádkozzatok, hogy Rer beépítésével sikerüljön átverni a Megbízót, amíg megkapjuk a pénzt! - Azzal ismét a kapcsolótáblájába temetkezett. Két társa bocsánatkérő csendben ácsorgott mögötte.
A célbolygó korongja kitöltötte az ablakot. Az űrhajó máglyája már nem dolgozott, megkezdődött a szabad keringés. A fekete acélfalakban megszűnt az amúgy sem nagyon észrevehető vibráció. A megszokott búgó hang hiányt ébresztett a fülekben. Rer igyekezvén kitölteni megkockáztatta Aol újbóli feldühítését.
- Azért Mir mond valamit... - pár másodpercig percig a robbanást várta, ám a pilóta feje továbbra is komótos lassúsággal forgolódott jobbra-balra a kijelzők fölött. Tarkója sápadtan fehérlett sötét haja meg zubbonygallérja között. - ...Olvastad te, miből állt Xax feladata? - bátorodott neki. - Be kellett szivárognia az emberek közé. És mit kellett ott csinálnia? Nem találnád ki: beszélnie kellett hozzájuk. Ez nyilván valamiért körülményes feladat volt, lám, bele is bukott.
- Miről kellett beszélnie? - ráncolta a homlokát Mir.
- Nem tökmindegy? Én inkább azon akadtam fel, hogy az instrukciók között voltak olyan lehetetlenségek is, hogy amikor kapcsolatba lép a bolygó lakóival, bizonyos dolgokat előre fog látni, de ne essen pánikba. Meg hogy bármit csinál, azt úgy tegye, hogy egyszer még vissza kell oda mennie, bár ez nem az elkövetkezendő évtizedekben várható. Meg... ööö... utalgatott valami másik ügynökre, ráadásul egy gyerekre, aki már régóta ott bujkál, és őt kell felváltania...
- Ez már nem a mi dolgunk! - szögezte le Aol. - Tedd, amit jónak látsz odalent - intett ki az ablakon -, mi meg majd érted megyünk, ha itt az ideje! Az a pénz jár nekünk! Különben miért rohadtunk évekig ezen a koszos bolygón?
Közben Mir rápillantott a monitorra, és elkezdte beszíjazni magát az egyik ülésbe. Rer követte a példáját. Az ablak egyre homályosabb lett, de most nem a bolygó fényétől - annak egyébként már csak a sarlóját látták -, hanem a hővédő pajzs izzásától. Beléptek a légkör felső rétegébe. A hajó remegett a pörölyszerű csapások alatt. Felhőtornyok foszlottak szerte útjából hideg torok párájaként. A felszín egyre érzékelhetőbb sebességgel közeledett. Magashegyek havas csúcsai ugrottak elő szinte a semmiből. Tenger tükörfényes, ekkora magasságból csalóka módon simának látszó felszíne fölött suhantak el.
- Olyan, mint a mi bolygónk - jegyezte meg elhaló hangon Rer.
- Utolsó fázis! - harsogta Aol basszusa.
A fékezőrakéták ellenlökete meredek esésre kényszerítette az űrhajót. Erdők, síkságok billentek ki a képből. A számítógép megjelölte a lehetséges landolási zónákat. Aol másodpercek alatt döntött, kiválasztotta a megfelelőt a felkínált menüből. Keze nehezen mozgott a gyorsulási nehézkedés alatt. Igazán csak az utolsó pillanatokban érezték kellemetlenül magukat, aztán az űrhajó gyorsan, s mindenekelőtt stabilan földet ért. Mir-ről máris hátracsapódtak a hevederek.
- Indítom a sugárzásmentesítőt!
A rendszer nem kevesebb, negyedóra múlva adta meg az engedélyt a kiszállásra. Addig jobb híján a tájban gyönyörködhettek. Kopár fennsík repedezett felszíne lett rögtönzött leszállóhelyük. Balra erdő ismerősnek ható fái bólogattak a hajó perzselő szelétől, elől tiszta vizű tó csillogtatta szemét a hajnal lagymatag derengésében. Túlsó partján, mérföldekre tőlük sziklás hegység vonulata húzódott, éles ormaival felszakítani látszott az ég kékesfekete kárpitját. Legkiemelkedőbb csipkézett tépőfoga fölött a többinél közelebbi csillag ragyogott hideg fénnyel.
Az alélt csendben szentségtörésként hatott a szabad utat adó hangjelzés. Mindhárman egyszerre ugrottak fel, illetve Rer talán egy hangyányit lemaradva. Azért kötelességtudóan az élre állt, és társai néma kíséretében egyenest a kijárathoz sietett. Az ajtó nyitva várta őket. Rer megtámaszkodott két széle között, míg beszívta a LY6546598K12-es számú bolygó illatát.
- Leadjuk a drótot, utána sietünk vissza - biztatta őt Aol a háta mögül, tőle soha nem tapasztalt együttérzéssel. - Addig, légy szíves, maradj életben!
Rer leereszkedett a rámpán, és a bolygó idegen, mégis ismerős felszínére lépett. Furcsa mód olyan érzése támadt, mintha hazaérkezett volna. Tett két bizonytalan lépést, majd két határozottat. Hirtelen visszafordította Mir aggodalmas hangja.
- Rer! Ne feledd, hogy improvizálnod kell! Az instrukciók nem vonatkoznak erre a helyzetre. Úgy kell tenned, mintha legyőzted volna a halált.
- Tisztában vagyok vele. Xax jelentéseiből alakítottam ki a személyiségi jegyeimet. Majd az eddigiekből következtetem ki a további lépéseket is. Na, viszlát!
A sietősen távozó alakot eltakarta a szájként összezáródó ajtó. A két visszamaradt férfira ismét ráborult a hajó sajátos aurája. Aol addig tartotta kezét a záró gombon, míg minden rés el nem tűnt a falban. Közben társát bámulta kutatón. Mir arcán még az árnyékok sem tudták elfedni a nyugtalanság ráncait. Amikor megszólalt, fojtott hangja nagyszerű összhangban volt az űrhajó csendes lüktetésével.
- Most, hogy egyszer már meghalt, aztán pedig feltámadt, hogyan fogják nevezni az emberek? Mi lesz a neve?
- Gondolom ugyanaz - felelte Aol közönyösen. - Jézus. |
