| IMA
- Úristen, aki vagy az égben,
(ha vagy, mert még senki nem látott)
ne vedd el tőlem a világot,
s ha tartasz még, tarts meg egészségben!
- így imádkozott egy fényes délben
öregapám kint a tornácon.
Mosoly botorkált a sok ráncon:
túl volt már jól a nyolcvan éven.
S mikor szemét lehunyta végképp,
Éppen a századikba lépett.
- Jól imádkozott – mondták a népek,
akik végső útján kisérték.
*
Úristen, aki vagy az égben,
kérlek, fordítsd felém az arcod!
Nem bírok el mát több kudarcot,
és szűkölködöm a segítségben.
Jól látod, magamra maradtam:
egyedül állok, mint az ujjam.
Segíts nekem, hogy megtanuljam
kibírni a kibírhatatlant.
Érintsd meg jóságos kezeddel
a vállamat, hogy erőt merítsek;
magam baján magam segítsek,
S a szép eszemet, kérlek, ne vedd el!
Megbomlottan, ostobán már nem
Lehetnék senkinek sem hasznára.
Adj ép eszet holnapra, mára,
és végig, míg élnem engedsz! Ámen.
|
