Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Válaszúton Ideje:: 12-01-2007 @ 05:37 pm |
|
|
|
|
Mintha egy forgószínpadon állnék a Világ Színházában: teljes körben nézőtér, a széksorok közötti lejárókban megritkul a tér, s ahogy elfordul alattam a színpad, a nézőtér átalakul: a szürkeségből utcák fakadnak, mélyükben ritkás köd szitál, hull: a lehetséges jövő. Mintha egy vajúdó és elvetélt nő kifordult méhe lenne a mélye… Tehát ez egy útkereszteződés. Innen kell elindulnom valamerre. De még hiányzik egy lökés, az elhatározás még kevés. Hiányzik a túlcsordult pohár utolsó cseppje. Én is egy csepp vagyok már. Velem telik be a pohár. Nem tudom, mire várok. Utolsó csepp vagyok egy pohárban. Érzem, most túlcsordulok; a túlcsordulás is én vagyok. Indulok vagy maradok, nem tudom, mit akarok. Nem tudom, merre menjek, hogy kerüljem el az emlékeket; minden utca egy rossz emlék, mert emlékekkel töltődnek fel az utcák, ahogy felhőkkel az ég. Túl rég élek itt, túl rég. Most vagyok egy túlcsordulás: maradás vagy indulás, tétova toporgás, tipródás. S elősorjázik sok jó- kifogás: ha arra indulok, ott a proszektúra, apósom onnan indult a "túl"-ra. Ha meg erre kéne indulnom, egy régi-régi pofon sajogna újra arcomon. Emerre meg van egy sarokház: akasztott ember volt ott egyszer, amitől most is a hideg ráz. Amarra, a kórház ablakában egy kamasz fiú áll egymagában: sápadt fény hull sápadt arcára. Merre induljak, merre menjek, nálad-veled hogy lehessek? Indítana már el a vágyam, de egyhelyben jár, jár a lábam. Minden lehet, de megfoghatatlan. Mélyedést dörzsöl talpam a porban, mélyedésből gödör lesz, gödörből mély kút és zuhanás, zuhanás, lebegés, túlcsordulás, indulás, maradás, elmúlás, sajgás, iszony, vágyódás, állás, menés, toporgás eljutás, ott-levés, visszaérkezés hazudozás, vetkezés, vétkezés… Ez itt egy útkereszteződés. Mondhatnám úgy is: válaszút. Egy pohár, ami kicsordult, egy múlt, ami soha nem múlt, hárman három hideg- ágyban, vágyó-vágytalan páros magányban. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-01-2007 @ 05:37 pm
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 12-01-2007 @ 06:35 pm) Comment: na, Paulus! ez most telibetalált! tökéletesen megfogalmaztad, amit érzek. |
|
|
|
|
Hozzászóló: naiva (Ideje: 12-01-2007 @ 08:21 pm) Comment: Zaklatott sorok... nagyon átjön...Keress szép emlékeket, mert vannak, de úgy látom, most hajlamos vagy csak a rosszra emlékezni... |
|
|
|
|
Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 12-02-2007 @ 05:07 am) Comment: Nem baj, hogy a rosszra emlékszel, általában ilyenkor születnek a legjobb versek!
Gratula: Zsuzsi |
|
|
|
|
Hozzászóló: Eroica (Ideje: 12-02-2007 @ 11:22 am) Comment: Vivát Paulus! Helyettem is kis virág... nagyon! |
|
|
|
|
Hozzászóló: lena1 (Ideje: 12-02-2007 @ 04:50 pm) Comment: Jól megírt vers, kedves Paulus. Puszi. Lena |
|
|
|
|
Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 12-02-2007 @ 09:30 pm) Comment: Nagyon jó gondolatok! Puszi: Andi |
|
|
|
|
Hozzászóló: lenaneni (Ideje: 12-02-2007 @ 11:51 pm) Comment: Egy túlcsordult pohár utólsó cseppje egyetlen egy utat nyit meg. Ezt te is tudod, érzed. Ezért is térsz vissza többször is ehhez a képhez. Mert az utólsó csepp, az elhatározás még bizonytalan, még várat magára. A páros magány fájdalma elkeserítő, de válaszút lehet. A magam-magány zsákutca. A versed nagyon jó. Csak az a baj, hogy a nagyon jó versek mindig a nagyon-nagy fájdalomból születnek. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Paulus (Ideje: 12-03-2007 @ 07:49 pm) Comment: Köszönöm hozzászólásaitokat. Igen, ez egy nagyon zaklatott és roppant személyes vers, amolyan lelki önboncolgatás. Kicsit féltem is feltenni ide, már hetekkel ezelőtt megírtam, de sokáig tétováztam.
Mégegyszer: köszönöm. |
|
|
|
|
|