Fáradt vagy vándor, a szemeden látom,
hát gyere, ülj le pihenni. Magadnak, s a fának,
melynek tövébe dőltél, hűs forrásomból adj inni.
Köszönd meg árnyékát, hűsítő lombjára nézz csodálattal,
hunyd le szemeid egy percre, légy telve boldogsággal.
Én majd hálás leszek ezért neked,
és hálás leszek a fának,
ha megtanul
magán
túl is látni,
hálás leszek
az
emberfiának.