Tizenkilenc. Tizenkilenc éves vagyok. És ragaszkodom hozzá. Nem várom áprilist. Büszke vagyok. Ha koromra kérdeznek rá, kedvesen elnyúlnak ajkaim, és zengik a verset:
Tizen
Kilenc
Két sor, négy elhagyott szótag, egy dallam. Karcsú magas hangrend, mosolygó artikuláció, igenlő rímek, elnyújtó zárszó, kilenc, nc, mászik bele a csendbe csengve korom szépsége. Bájjal ejtem, bájjal ejted. Tizenkilenc. Érzéki szám, prím, oszthatatlan öröm. Jambusi korosztály.
Mérnökök találták nekem ezt a számot. Hangmérnökök és zenészek. Tizenkilenc. Karcsú, kecses szám, szerelmes vagyok belé. Tizenkilenc éves vagyok.
Tizen
Kilenc
***
Hány éves leszek? Húúúsz!
Tehenek bőgnek ilyen mély hangrenddel. Mély, terhes vénség, húsz. Kövér ú betű dagad középen, növi ki magát a szóból. Nesze, hús! Menzahús leszek…
|