Belülről jön, mint csendből a szó,
még szinte nem is hallható,
és a dobnál dobol a szív,
ritmusa most hív, hív, hív.

Mintha égen simít a kéz,
merre jársz most égi zenész?
Felhők felett, ha hasít a fény,
minden reggel int a remény.

Ez a szívzene, szívzuhogás,
ez a pillanat - égi varázs,
ez a szívzene, dallama száll,
elkísér, elringat már.

Ha egy dallam felkiabál,
felriadsz és írod is már
Ez az ihletett pillanat,
csak egy rebbenő gondolat.

És egy szólam is megtalál,
gyönyörűszép harmóniák
Mintha két szárny, halk suhogás,
égi íven száll a varázs.

És a hangszeren feszül a húr,
üzen neked egy égi Úr,
és a hangokat elkapod még,
de ott belül úgy ég, ég, ég...

Ez a szívzene, szívzuhogás,
ez a dallam oly szép, de fáj.
Ez a szívzene, szívzuhogás,
nem felejtheted el soha már.