Mutasd magad!
Oly régen nem láttalak.
Merre jártál, merre vitt,
miért oly messze utad?
Néztelek akkor ott a téren,
kezeid bénán lógtak
szavaid sem értettem,
azt hittem nem is te vagy.
Érezted?
Néztem utánad értetlenül,
gondolkodtam milyen
kín lehet melyben a lélek
íly mélyen alámerül.
Talán kérdeztem is…
Nem emlékszem.
Szemeimmel
csak lépteid
távolodását figyeltem.
Érezted.
Hirtelen visszafordultál,
néztél, mégsem mondtad:
Gyere velem.
Vártam magányosan
a zúgó csendben.
Arra sem emlékszem
meddig lógtam ott
percnyi függelékeiden.
Talán én sem indultam,
még most is ott vagyok,
talán el sem indultál,
csak hóbortos gondolataim
kalandoztak
értelmetlenül ténferegve
az időben
amíg a sarkon álltál
a lassan vonagló sorban
és sült gesztenyét
vettél nekem.
|
